Az új generáció jövője közös érdek
A mai kor
meglett embere egy letűnt kor hordozója. Egyre-másra olyan eszmével és
valósággal kell barátságot kötnie, amelyeknek sem megálmodására, sem átélésére
nem készült fel. A megváltozóban lévő (megváltozott) gazdasági és társadalmi
élet, a létfenntartás merőben más útjaira tereli a jobb élet után vágyódó
ifjúságot is, sőt őket még inkább. Az új kornak minden vonatkozásban merőben
más kérdéseket vet fel és állampolgáraitól várja rá a reakciókat: az alkalmas
válaszokat.
A tudás szintje emelkedik, kitágul, ismeretséget kötünk a nagyvilággal, a
világmindességgel.
Ebben az ifjak fokozatosan törnek
felfelé, megszerzik képesítésüket, diplomájukat, amely azonban jelenleg még nem
jelent számukra biztos kenyeret, megélhetést. Ezért nagyképességű ifjak a sors
által odavetett kenyérhéjba is belekapaszkodnak, csakhogy legalább a jövő
reményének első talpalatnyi területén megvethessék lábukat. Középiskolai, egyetemi
végzettséggel nekivágnak az addig érdektelen, netán lenézett pályáknak,
gondolván arra, hogy a magasabb képzettség előnyhöz juttathat a pályán.
Valamikor hivatalos felhívásokat közöltek a különböző intézmények és
gazdasági egységek vezetői a tanulmányukat befejező, szakmát szerzett
fiatalokhoz. Intézményük közreműködésével kedvező állást ajánlottak hosszabb-rövidebb
időre szóló egzisztenciával. Ilyen szervezéssel a végzett, pályára lépő ifjak
szinte minden esetben találtak számukra megfelelő munkakört, ha átmeneti időre
szólóan is. Akkor a munkaerőhelyzet központi irányítás
alatt állt, a tervgazdálkodási mutatókhoz igazodva.
Következésképpen munkaerőhiányról és feleslegről országos szinten aligha lehetett
beszélni.
Ma egészen más a helyzet. A kapitalizmusba tartó piacgazdasággal a
munkaerő-gazdálkodás is a kereslet-kínálat elvéhez és gyakorlatához igazodva
alakul mind országosan, mind munkaterületenként. A rendszer politikai és
gazdasági struktúrájából adódik a munkaerőhiány és fölösleg fogalma, s gyakorlata. Az ennek következtében jelentkező megélhetési bizonytalanság
egyelőre ködfelhőként borul a mai ifjúság egy részére, hiszen képessége
szerinti elhelyezkedése nem feltétlen realizálható.
A jövő útja ma még nyugtalanul kanyarog előttük. Nagy lelkierő és kitartás
kell ahhoz, hogy ennek a kornak az ifjúsága csüggedés és meghátrálás nélkül
átvészelje az életét körülvevő felhőt.
Tudják, ha kissé botorkálva is, de
mégis menniük kell az úton előre és előre. Sasszemmel kell azt nézniük és
meglátniuk, hol vannak még kincsek és lehetőségek, melyeket a tiszteletre méltó
elődök elmulasztottak feltárni, mert nekik talán nem volt rá szükségük. Az
idejét múlt eszmékbe vezető út elé tilalomfát kell állítani, új, korszerűbb,
időtállóbb utat kell építeni.
A viszonylag könnyen megtanulható nyelveket meggondolatlan elfogultságból
elhanyagolniuk, a haza és a körülöttünk lakó népek szempontjából a legnagyobb
könnyelműség lenne.
A nyelv ugyanis nemcsak kincs, hanem bizalmat keltő kapocs
is, mert amint valakihez anyanyelvén szólunk, felmelegszik, ahogy mi is
vadidegenben, ha egy magyarra találunk. A nyelv kaput nyithat az
élethez, a boldoguláshoz. Nemzetközi kommunikáció idegen nyelvek ismerete nélkül
ma már elképzelhetetlen , az élet bármely területén. Nagy előnyt jelenthet
bizonyos munkakörök betöltésénél, főleg a még pályakezdő fiatalok esetében.
Korunk fiatalságának politikai irányzatában nemzeti ideálokból táplálkozó
reálpolitika kell legyen. Elvében legyen az ifjú határozott, de kompromisszumra is
kész, ne táncolja végig önérdekből a pártokat. Nem fellengző építőkre, nem
szemfogató farizeusokra van szüksége rendszerünknek, hanem nyitott szemű
invenciózis, alkotóképes polgárokra, ifjakra, akik nem ócsárolnak, hanem kiutat
keresnek és mellszélességgel nekidőlve segítenek a magyar nemzet boldogulása
érdekében. Ez nemzeti ügy, közös érdek! A politikai és a gazdasági életből ki
kell iktatni a féltékenyen őrzött önzést, a közönyt, könyörtelenül, minden
módon gátját kell vetni a korrupció bármilyen formájának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése