Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. február 5., szerda

AZ IFJUSÁGI KOMMUNIKÁCIÓ AKTUÁLIS KÉRDÉSEI


A mai fiatalok közléseivel, beszédével kapcsolatosan – általában – kétféle bírálat szokott elhangzani.
-Az egyik azt kritizálja, amit mondanak, s azt, ahogy mondják,
-a másikféle bírálat tárgya az, amit nem mondanak, vagyis közléseik hiányait kifogásolja.
 Kérdés: valóban jellemző a jelenlegi ifjúságra a szegényes kommunikáció, a túlzott szófukarság? Válasz: a fiatalok mindig is kevesebbet beszéltek, mint az idősebbek, kiváltképp a saját felmenőikkel.
A közlési szegénység, sajnos, kórtünet, nemcsak az életkor, hanem a történelmi kor szimptómája is. Egyrészt alaposan felgyorsult az élettempó, másrészt sokan beszélnek helyettük, és keveset velük. Azoknak a tanulóknak, akiknek szülei sosem értek rá mesélni, anekdotázni, hosszasan beszélgetni, akiknek a tanárai mindig nagy létszámú osztályokhoz intézték mondandójukat a katedráról, nehezebben tanultak meg  a felnőttekkel  megfelelően társalogni.
Sok fiatal azért nem nyitja ki a száját, mert ha kinyitja, alig van mit mondania. Ugyanis a fiatalok kevés szóból is megértik egymást. Nos, ez olyan nagy baj? Igen, ez bizony nagy baj! Nem a megértés fogalma baj, hanem a kevés szó. Mert, ugyebár, nagyon kevés szóval csak nagyon kevés fogalmat, gondolatot, érzést lehet kifejezni, leírni.
Általában a sivár szókincs sovány agyállapotokat tükröz, és az előbbi vissza is hat az utóbbira, tovább rontja az agytekervény tevékenységét. Nem akarom ezzel a kijelentéssel úgymond lecikizni az ifjúság szlengjét. Csupán kritikus vizsgálat tárgyává teszem, hogy gondolkozzon el rajta az ifjú. Gyakran nem megfelelőek, nem helyükön valók a szavak, vagy nem azt fejezik ki, amire az illető gondol, avagy nem elég pontosak, uram bocsá, nem fejeznek ki semmit. Persze, nem a beszűkült és egyhangú ifjúsági rétegnyelv az első számú közellenség. Veszedelmesebb a bürokrata tolvajnyelvből mindennapi életünkbe is beszivárgó szennyeződés.
Fél- és negyedműveltséggel dicsekedni, hencegni szegényes, ostoba dolog, de tökéletes műveltséggel sem lehet hencegni, mert ilyen nincs. A művelt ember nem kérkedik, jól megvan anélkül is, mert a műveltséghez az illemtudás is hozzátartozik. (Magasan szárnyaló mondatokhoz, magas röptű gondolatok kellenek...) Aki képernyőnek nézi embertársait, éppúgy nem vár kérdésére tőlük választ, mint ahogy a tévébemondóknak sem köszön vissza.
Femina


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése