Idősek és fiatalok érzelmi kapcsolata
A szülők
általában nehezen tudják megszokni, hogy gyermekük már önállóvá kezd válni.
Szeretnék továbbra is segíteni, tanáccsal ellátni, s azt szeretnék, ha
útmutatásaikat gyermekük felnövekedve is követné. Márpedig a szülőknek
tiszteletben kell tartani a következő generációval az új család alakulását.
Nem helyénvaló a fiatalokra erőltetni olyanfajta gondolkodást, életvitelt,
amelyet azok már nem igényelnek, vagy legalábbis olyan formában, ahogy azt a
szülők szeretnék. Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt,
hogy gyermekük érzelmileg eltávolodik tőlük, hiszen az érzelmi kapcsolat
közöttük örökéletű, elszakíthatatlan. Meg kell azonban érteni a fiatalokat is,
amennyiben nem óhajtanak olyan életformát maguknak, amely valaha a szülőknek
megfelelt.
A fiatalok leginkább ott követik el a hibát, hogy szinte mindent maradinak
tartanak, amit az idősebbeknél látnak, amit azok javasolnak. Nem tudják, de talán nem is akarják megérteni az idős emberek
mentalitását, konzervativizmusát, amely csak jelenleg számít annak, hisz az ő
idejükben az a valami szintén új, modern volt.
Nemritkán tiszteletlenül hárítanak el minden szerető szülői közeledést. Talán ez fáj legjobban
a szülőknek, akik idősödő korban még inkább igénylik a törődést, s feltétlen
örömet jelent nekik, ha tanácsaik legalább meghallgatásra találnak.
Bántólag hat
rájuk, ha a fiatalok visszautasítják a családi otthon megosztására tett
javaslatukat, márpedig azt rendszerint az ifjú pár boldogulása érdekében teszik.
Abban a reményben, hogy a fiatalok
szeretetéből nekik is juthat valami, ami talán bearanyozhatja még életüket.
A szülői segítségnyújtásra való hajlam éppúgy érthető, akárcsak az ifjú pár
önálló életre való törekvése. Mindannyian
tudják, az összeköltözés nem lehet végleges megoldás, rendszerint addig tart,
amíg a fiatalok új, számukra megfelelőbb otthonra nem találnak. Az
összeköltözés kompromisszum, és az a legjobb szándék, egyetértés esetén is
mindaddig fennáll, amíg a két generációs életforma egymás mellett létezik. Ez
természetesen nem jelentheti azt, hogy jó együttélés nem valósulhat meg, de
igen, csak kellő tapintat, önzés nélküli, kulturált magatartás kell hozzá. Ha a
házasság boldog, akkor az együttélés öröme talán ellensúlyozhatja a másokkal
való együttlakás nehézségeit.
Az együttlakás
általában helyes érzelmi és értelmi alapon kezdődik, aztán szinte elkerülhetetlenül jönnek a
nézeteltérések, a kisebb-nagyobb konfliktusok, melyek súlyosabb esetben az
ifjak kényszerű távozásához vezethetnek.
Az alapvető ok tehát nem maga az összeköltözés, hanem az, hogy általa az
érintetteknek szükségszerűen fel kell adni a függetlenségüket. Egy lakás keretén belül szinte megvalósíthatatlan, hogy
hosszú távon az együtt élők megtartsák régi életformájukat. Ez kortól és
ismeretségtől, avagy rokoni viszonyoktól szinte független.
A fiatal házasok jövőképei mások, mint az idősebbeké, a családalapítással
kapcsolatos elképzeléseik is más felfogásban nyilvánulnak meg. Még ha nem is olyan régen három generáció is megfért egy családi
házban, akkor két nemzedék egymás mellett élése még ma sem utópia. Kölcsönös
megértéssel, egymás iránti tisztelettel és rokoni, illetve embertársi
szeretettel az együttélés nem juthat el odáig, hogy a közösség tagjai
meggyűlöljék egymást, hiszen szabadon és elfogadható függetlenségben élhetnek
bármeddig - saját lakrészükben.
Femina
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése