Egy kisgyermek félelmei
Emlékszem gyerekkoromban mennyire féltem attól a kerek
lyuktól a falon, ahol a vezetékek mentek. Az egészséges gyermeki fejlődés része
a szorongás. Egy kisgyerek szinte bármitől félhet. Félhet az elalvástól, a
pókoktól, a bohóctól vagy a sötétségtől.
Már
egészen újszülött korban átéli a gyermek az ún. veleszületett félelmeket,
melyeket nem kell megtapasztalnia sem. Ilyen
például a hangos zajokra, váratlan mozgásra, a fájdalomra, és a hirtelen
zuhanásra jelentkező félelem. Az idő múlásával ezek azonban eltűnnek, sőt
később a baba már kifejezetten élvezi, ha a levegőbe emelgetik.
7-8
hónapos korban jelentkezik a szeparációs szorongás.
Ebben az életkorban már kitárul előtte annyira a világ,
hogy meg tudja különböztetni az idegeneket az ismerősöktől, és a helyváltoztató
mozgások beindulásával már fizikailag is el tud távolodni édesanyjától. Ez egy természetes félelmet kelt benne, és ha anyja egy méterre is
eltávolodik tőle, azonnal sírni kezd. Általában a szeparációs szorongás is
megszűnik néhány nap/hét alatt. Jellemzően 1-2 éves korban félnek a gyermekek az állatoktól. Ez is egy természetes folyamat, és a legjobb, ha megbeszéljük a
gyerekkel, hogy az állatoktól nem kell félni, a kiskutya, kiscica nem bánt. Ha
a szülő ilyenkor inkább elkerüli az állatokkal való találkozást, vagy leszidja
a gyereket, amiért fél tőlük, azzal csak megerősíti a félelmet.
Óvodáskorra
ezek a veleszületett félelmek általában elmúlnak. Ami megmarad, az a
fájdalomtól való félelem (pl. nem szeretik
a kórházat, vérvételt; kerülik a sérüléseket) Ebben az életkorban a szülői
nevelés hatására megjelenik az ún. anticipátoros félelem. Ilyenkor már a szülői intelmektől való félelem miatt kerülik az adott
helyzetet.
Az
óvodások színes képzeletvilága számos megalapozatlan gyermeki félelem forrása. Félnek a szörnyektől az ágy alatt, félnek a
lyuktól a falon stb. Ezeket a félelmeket a leginkább úgy
küzdhetjük le, ha „elvarázsoljuk” őket.
Az óvodás racionális meggyőzése, hogy valójában szörnyek nem is léteznek,
kevésbé hatásos. A lényeg, hogyha a gyermek kifejezi félelmeit, azokat
általában hamar eloszlathatjuk. Fontos, hogy azt érezze, félelme nem volt
megalapozott. Ha a kutyát sikerül egyszer közösen megsimogatni, rájön, hogy nem
is olyan félelmetes. Nem szabad tehát ezektől a félelmektől kétségbeesni. Az
esetek többségében, ahogy megjelennek, úgy el is múlnak.
Kisiskoláskorban
korspecifikus félelem a kiközösítéstől, kicsúfolástól való rettegés és az iskolafóbia. Az iskolafóbia nem egyszerűen azt jelenti,
hogy nem szeret iskolába járni a gyermek, hanem sokszor már valaminek a
következménye. Elsősorban kisiskoláskorban jelentkezik,
és az érzékeny gyerekekre jellemző. A gyerek elutasítja az iskolába járást,
sokszor különböző testi fájdalmakra panaszkodik (migrén, hasfájás stb.)
Az
iskolafóbiás gyerekek többségének az anyáról való leválással vannak nehézségeik. De sokszor a tanár szigora vagy a
kiközösítéstől való félelem is komoly szerepet játszik a kialakulásában. A legfontosabb, hogy minél hamarabb iskolába kerüljön, ne maradjon otthon.
Sokszor azt is mérlegelni kell, mennyire megfelelő számára az osztálya. Ha
fokozódik a probléma, akkor érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez menni.
A szorongások megjelenései
gyermekkorban:
Fóbiák: általánosságban
a fóbiákat a zavarok egy olyan csoportjának tekintjük, melyben a szorongás egy
jól meghatározott, de nem veszélyes helyzetben alakul ki.
Eredménye, hogy a betegek ezeket a helyzeteket kerülik, és félelemmel vészelik
át.)
Pánikzavar: generalizált szorongás (A szorongás állandó és
nem csak egyféle helyzetben nyilvánul meg; testi tünetekkel jár)
Kényszeres zavar: már
gyermekkorban megjelenhet. Komoly szenvedés a
gyermek és környezete számára. Kényszergondolatok és kényszercselekedetek
megjelenése. Pl. Egy 10 éves kislány attól fél, hogyha nem fogja meg minden
este ötvenszer a radiátort, akkor meg fog halni az édesanyja.)
Pszichoszomatikus megbetegedések: hasfájás, fejfájás stb. ill. egy-egy
hirtelen fellépő stresszre is sokszor fellép a túlzott szorongás tünete
A
gyermekkori félelmek többsége magától elmúlik és jól kezelhető.
Szülőként fontos, hogy megértők
legyünk, ne gúnyoljuk ki, és ne szidjuk le a gyermeket. Viszont ha abnormális
formában jelenik meg egy félelem vagy fóbiává válik, érdemes szakemberhez
fordulni. Pszichoterápiák közül ilyen esetekben a kognitív viselkedésterápia a
leggyakrabban használt módszer. A hangsúly a betegség fenntartásában fontos
szerepet játszó, szorongással vagy társuló depresszióval kapcsolatos negatív
gondolattartalmak megváltoztatásán van. A legsúlyosabb esetekben gyógyszeres
kezelést is szoktak alkalmazni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése