SERDÜLŐKORI JÓ MODOR

Serdülőkori jó modor 

A jelen kor embere minduntalan azt tapasztalja, hogy a szülők általában keveset követelnek magatartásból gyermekeiktől. A jó modorra való nevelést másodrendű feladatnak tartják. Elnéznek fölötte, ha a gyermek nem, illetve nem eléggé tisztelettudó a felnőttel, különösen az idős emberrel szemben. Nem feltűnő számukra a testvérek, a pajtások, esetleg a szülőkkel szembeni tiszteletlenség. Nem eléggé követelik meg tőlük a tapintatos és figyelmes magatartást.

Nemritkán még a köszönöm, a kérem használatát sem várják el. Többnyire a serdülőkorú gyermeknél tekintenek el a jó modortól, abból kiindulva, hogy ő már tinédzser, s nem gyermek. Pedig a szülőknek az életkor abban a szakaszában még kevésbé volna szabad eltekinteni az udvarias magatartástól, hiszen akkor már több vonatkozásban mások a modorbeli követelmények, a társadalmi érintkezés illemszabályai. (Más fejezetben részletesebben).

Következésképpen nem elég általában beszélni arról, hogyan legyen valaki udvarias, figyelmes, tapintatos, ezeket a szülőnek kézzelfoghatóvá is kell tenni az ifjú számára.

A légy udvarias felszólítás például igen keveset mond, hiszen annyiféle udvariassági forma van. A kisgyermek udvarias, ha köszön, de a tinédzser akkor modoros, ha az illető személy ki- és mibenlétére kellő tekintettel van. Ilyenformán kezét csókolomot mondhat a hölgyeknek, jó napot kívánhat a férfiaknak, s eközben rá néz arra, akit üdvözöl, kissé meghajol, illetve leveszi a kalapját (sapkát nem), esetleg a puszta köszönésen túl az illető hogyléte iránt is érdeklődik. (Főleg rokon, külön tiszteletet érdemlő ismerős esetében.)

 Nem elég tehát az udvariasságot csak általános követelményként felállítani, hanem egészen pontosan meg kell mondani a serdülőnek, hogy bizonyos helyzetekben egyes személyekkel szemben milyen magatartást követel az udvariasság.

Elterjedt a szülők körében, hogy az ifjútól az illedelmes viselkedést főként a családi otthonon kívül követelik meg. Például egyesek ugyanazokért a tettekért, szavakért, amelyeket otthon csak egy helytelenítő tekintettel minősítenek, más helyen, más esetben dorgálnak. Megrovásban részesül például az ifjú, ha nyilvános helyen nem segíti fel édesanyja kabátját, ha nem engedi előre szüleit, nem nyúl a leejtett személyes holmija után stb. stb., noha otthon ezekért és hasonló helyzetekért a szülőnek esze ágában sincs szemrehányást tenni. A jó modorral kapcsolatos követelmények tehát gyakorta csak látszólagos regulák, amelyek inkább másoknak szólnak, hogy láthassák gyermekünk jó nevelését. Ilyen gyakorlat alapján hiszi azt a gyermek, hogy az illedelmes viselkedés olyan, mint a jobb ruha, melyet akkor veszünk fel, amikor elmegyünk hazulról, amikor idegen emberek is látják. Ezt hívják képmutatásnak, alakoskodásnak.

Hogy a serdülőkorban lévő gyermekben a jó modorról helyes elképzelés alakuljon ki, arra van szükség, hogy a szülők minden helyzetben  otthon és máshol  azonos követelményeket állítsanak fel. A serdülő ifjútól pedig azt kell követelni, hogy mindenkivel, ismerősökkel és ismeretlenekkel lehetőleg egyformán udvarias legyen, felismerve minden ember jogát a tiszteletre, s elismerésre. Tudomásul kell venni, hogy az emberek közötti figyelmes érintkezés egyszerűen kötelesség! Az illendő viselkedés belső követelmény eredménye kell hogy legyen, vagyis akkor is illedelmesen illik viselkedni, ha azt nem viszonozzák.

Van alapvető igazság abban, hogy egymás megbecsülését, tiszteletét a családban kellene kezdeni, és megtanulni. Csakhogy jól tudjuk, hogy a családok belső helyzete, mentálhigiénés klímája széles skálán mozog, szociális és egyéb problémák terhelik. Nagyon sok gyermek él ingerszegény környezetben.

Az iskola az, amely a sokféle felfogást koordinálja és helyes irányban továbbfejleszti. Erre nemcsak az osztályfőnöki óra ad alkalmat a tantárgyakban, hanem az is, ha a nevelési lehetőséget másban szintén kihasználják.

 Az is igaz, hogy amit a család és az iskola felépít, azt az utca és a legkülönbözőbb társasági alkalmak egy pillanat alatt lerombolhatják. Ahol a könnyedség, és az éppen divatos modoron túl a trágárság a sikk és megengedett, ott a helyes társadalmi érintkezés, az etikett normái nem érvényesülhetnek. Ilyen pedig van.

#1 Dr.BauerBela

---