Családi életre nevelés
A polgári demokráciára épülő társadalmunkban a család is átalakulóban van:
régebbi jellemző sajátosságai számos vonatkozásban megváltoznak.
Megkövetelik, hogy a családok
stabilitása tartós legyen, noha egyensúlya gyakorta változik, hiszen azt belső
és külső körülmények egyaránt befolyásolják. Mivel a családi struktúra jellegét
és légkörét döntően a szülők magatartása határozza meg, a gyermek nevelését még
a biztos egzisztenciájú családban is közösen, az anyának és az apának kell megoldani.
Emellett a családi életre nevelést, mint folyamatot, nem választhatjuk el a
nevelés más területétől: az iskolától.
A gyermekek a családi munkamegosztásban növekvő erejüknek, ügyességüknek
megfelelően az önkiszolgálás és a házi munka sok formájában vehetnek részt.
Ennek kapcsán a gyermek megtanul másokért tenni, fejlődnek társas érzelmei,
kitartása, kötelességérzete, s mindez kedvezően befolyásolja a tanuláshoz való
viszonyát is.
A házi munka megkedveltetése
érdekében célszerű a feladatokat mindenkor a gyermek életkorához szabni.
A 4-5 éves gyermeknek már adható apró, állandó jellegű feladat. Fontos, hogy a szülő a
házi munkát aprólékosan mutassa meg gyermekének, kísérje munkáját figyelemmel,
s mindenkor értékelje azt. Mintegy 10 éves korig az a
célravezető, ha maga a szülő is együtt tevékenykedik gyermekével.
Fontos az is, hogy a testvérek
életkoruknak és képességeiknek megfelelően, arányos mértékben vegyék ki
részüket a házi munkából. Legyen a szülő megértő a kisebb gyermekkel szemben. A
serdülőkorú gyermek már nagyobb házi munkát is végezhet önállóan.
A családi életre nevelés célja, felkészíteni a felnövekvő generációt a
boldog, kiegyensúlyozott életvitelre, a házastársi és a szülői tennivalókra. Ennek megvalósítása
permanens, gyermekkortól a felnőtté válásig tart, és sajátságos feladat. Olyan
ismeretek nyújtása a család és a társadalom viszonyáról, a polgári
demokráciában élő család jellemzőiről, a családmodellről, melynek ismerete a
mai fiatal számára elengedhetetlen ahhoz, hogy felnőtté válva rendezett és
boldog családi szerkezetet tudjon létrehozni.
Ahhoz tehát, hogy ifjaink sikerrel tudjanak családot alapítani, ismerniük
kell az önkéntes párválasztáson alapuló, demokratikus szellemű családmodellt. Olyat, amely nem spontán, hanem tudatos
nevelésre épül. Tudatosítani kell velük, hogy az ő gyermekük
egészséges testi és lelki fejlődéséhez is elengedhetetlen lesz majd mind az
anya, mind az apa nevelő tevékenysége. (Ugyanis a társadalmat a gyermek számára
a szülők képviselik.)
A családi életre való felkészítés fontos területe a nemi nevelés, melynek kapcsán a
gyermekekben fokozatosan kialakul a helyes nemi tudat, megtanulják a nemük
szerinti szerepüket, vagyis elsajátítják azokat a viselkedési formákat,
melyeket a nemüknek megfelelően a morál és a társadalom elvár tőlük.
A nem szerinti viselkedés eltanulása kicsi korban még nem tudatos,
többnyire nagyon egyszerű folyamat a szülő gyermek közötti kapcsolatban. Többnyire az iskola
osztályfőnöki óráin hallanak a fiatalok a két nem kapcsolatáról, pl. a szerelemről,
mint érzelmi viszonyról. A családi nevelésen túl itt hallhat a felnövekvő
nemzedék arról is, hogy a szerelem olyan mély érzelmi
kölcsönösségen alapuló kötődés a másik nemhez, melyet szeretet, teljes
őszinteség, tisztelet, udvariasság és a leírhatatlan belső érzés, az egymás
iránti nemi vonzalom jellemez.
A fiatal azonban nemcsak egy szereplője a családi nevelésnek, hiszen mint
egyéniségnek, neki is vannak elképzelései, törekvései akár a környezetét, akár
a partnerét illetően. Következésképpen a nemi magatartás sem korlátozódhat
csupán szülő–gyermek, illetve tanár tanuló kapcsolatra. A gyermeknek döntően a családban kell
elsajátítani azokat a biológiai, egészségügyi, morális és etikai ismereteket,
amelyek elengedhetetlenek az optimális családi légkör megteremtéséhez.
Mégiscsak a szülő áll legközelebb gyermekéhez, a majdani szülőhöz. Az
édesanyának meg kell magyaráznia leányának, hogy csodálatosan szép biológiai
rend a szaporodás a növényeknél s az embereknél egyaránt. Ezen az alapon
korának megfelelő módon mindent el lehet mondani és magyarázni a gyermeknek,
amit abban a korban tudnia kell.
Ha az ifjúságot korszerűen szeretnénk felkészíteni a családi életre márpedig így kívánjuk , nevelő
tevékenységünkből semmiképp sem hiányozhat a majdan születendő apróság
felelőséggel járó gondozására és nevelésére vonatkozó tájékoztatás sem. Hassa át gyermekünket
az anyaság felemelő érzésének az a tudata, hogy a gyermek az ún. áldott
állapotot követően is áldás a családnak. Tudja meg, ha gyermeket vállalt,
vállalnia kell (!) vele tisztességes felnevelését is, még akkor is, ha ennek
bizony nem könnyű eleget tenni, különösen a mai világban.
A gyermek a családban olyan tükör, amelyben a szülők többé-kevésbé magukra
ismernek, és benne látják további nemzedékük csíráját, a családfának egyik
ágát, amelyből folyamatosan táplálkozva képződhetnek a fiatal és még zsengébb
hajtások, az új és a még újabb generációk. Így bízvást állíthatjuk, nem lehet
nemzetünk lélekszám szerinti gyarapodása megvalósíthatatlan elképzelés.
Femina-
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése