Alkoholista szülő a családban
Az emberek egy kis része sopánkodik, lázadozik a nehéz megélhetés miatt,
rászorul az intézményesített szociális támogatásra, mégis, ha módját ejti, oda
folyamodik, ahol a napi megélhetését, az egészségét, józan gondolkodását megzavaró
alkoholt árusítják.
Iszik, ha beteg, ha egészséges, ha örül, ha
bánata van, iszik melegben, hogy hűtse magát, iszik hidegben, hogy melege
legyen stb. Lakodalom, keresztelő, halotti tor, névnap, mind jó alkalom arra,
hogy legalább néhány órára megfeledkezhessen magáról, embertársairól, mi több,
a családjáról. Vagyis a magyar ember két alkalommal iszik: ha öröme és ha
bánata van. Legfőképpen pedig akkor, ha szenvedélyes italozó. Leginkább az kétségbeejtő, ha havi fizetését
mindjárt leengedi a torkán.
Míg otthon a család nélkülöz, addig a családfő legtöbb esetben az apa a kocsmában italozik, s ha hazamegy,
felülkerekedik benne a virtus, amely még a kocsmai hangulatból maradt benne,
így aztán dühét a családján tölti ki. Másnap, persze (szokás szerint) bánja előző napi
háborgását, esetleg botrányos viselkedését, de segíteni már nem képes(?) rajta.
Hogy pénzhez jusson, rendre kölcsön kér, amelynek azonban visszafizetése nagyon
kétséges.
Az olykor kilátástalannak látszó
helyzetében szidja az egész világot, a törvényt, s annak végrehajtóit,
irigységből átkozza a szorgalmas munkából kellő megélhetéshez jutó
embertársait, vagyis ócsárol mindenkit, aki nem tekinti őt sorstársnak.
Nem fogja fel, hogy az ő szomorú helyzetének, nyomorúságának (beleértve a
családját is) legnagyobb oka az alkohol, és a szociális intézkedések rossz
értelmezése. Sokukban erősödik meg az a tévhit, hogy a társadalom nyomorultjait,
éhezőit maga a társadalom tartozik ellátni, hacsak teljes pusztulásukat nem
akarja. Így aztán az alkoholisták minden szép és nemes iránt érzéketlenek
maradnak, sőt a koldulástól vagy elmezavarukban a bűnözéstől sem riadnak vissza. Az
alkoholisták első számú áldozatai pedig saját gyermekeik.
Az alkoholizmus családi életre gyakorolt hatásának különböző fokozatai
vannak.
Legborzasztóbbak a részegségükben garázdálkodók. Azok, akik éjjel felverik
családjukat, kikergetik őket a szabadba és hátborzongató jeleneteket csinálnak.
Az ilyenek ellen fellépni hatósági
feladat, őket kényszer-elvonókúrára indokolt küldeni. Ám ez esetben is sok múlik a
szomszédokon és az ismerősökön: felhívják-e az illetékes szervek figyelmét az
ilyen alkoholista személyekre?
Az ital nemcsak a szervezetet teszi tönkre, hanem az emberi kapcsolatokat
is.
Ilyenkor szinte kivétel nélkül megromlik a viszony a szülő és gyermeke között. Tévedés
azt hinni, hogy csak a garázda szülő jelenthet veszélyt a családra, nem, legfeljebb
fizikai értelemben.
A csendes részegeskedés szintén nagyon
káros lehet, főként azáltal, hogy lazábbá teszi a szülőgyermek viszonyt. A szülői tekintély
megcsappan, a fegyelmezetlenség, a lump emberre jellemző viselkedés mind
nagyobb teret kap nemcsak otthon, hanem a családon kívül is. Az ilyen ember
lassan-lassan leíródik, közben a család többi tagja restelkedik.
De mit tehet a társadalom a szülő részegeskedése ellen, a gyermek
érdekében? Mindenekelőtt olyan közhangulatot kell teremteni, amely nem tekinti
bocsánatos bűnnek az alkoholizmust, mégpedig elsősorban a gyermekek miatt. E
tekintetben nagyon sokat tehetnek a munkahelyi kollektívák, annál is inkább,
mert a részegeskedő ember általában a munkában sem megbízható társ. Nem
foglalkoztatható.
Az iskola feladata pedig az, hogy a lehetőségekhez képest minél inkább
kivonja az italozó szülők hatása alól azok gyermekeit. Biztosítson számukra napközit,
még vonzóbb tanulási feltételeket, ne engedje őket kiközösíteni az
osztálykollektívából, sőt a lehető legerőteljesebb szálakkal kösse ezeket a
tanulókat a jó családi körülmények között élő társaikhoz.
De bármit is tesz a tantestület, feladata kizárólag egy lehet: kizárni
annak lehetőségét, hogy az italozó szülők gyermeke utánpótlása lehessen a
társadalom alkoholista rétegének.
Szarvas.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése