AZ EMLŐFÁJDALOM
Az emlőfájdalom orvosi megnevezése nem egységes. Használják a mastalgia és
a mastodynia kifejezést is.
Gyakran a mastopathiával együtt leírva
látható, ám ez nem magát a fájdalmat mint tünetet jelenti, hanem az emlő
funkciójának megváltozására utal, valamilyen olyan kórállapotra, amikor az emlő
szerkezete és/vagy működése megváltozik, és ez hozza létre a fájdalmat.
Az emlő szerkezetét zsír- és kötőszövet, illetve az abba
ágyazott mirigyállomány alkotja. A mirigyállomány tejtermelő mirigyekből, és elvezető
csatornácskákból áll, melyek a mellbimbó területén végződnek. A mell mirigyes
szerkezete reagál a női nemi hormonok szintjének a változására. Az ösztrogén a
mirigyek megnagyobbodását, a csatornácskák kitágulását eredményezi. A
progeszteron a zsírszövet vizenyős duzzadását hozza létre. A terhesség során a
mirigyállomány duzzadása, menopausa után sorvadása figyelhető meg. A változókor
közeledtével, illetve azt követően az emlők zsír- és kötőszöveti állományának
relatív felszaporodása figyelhető meg.
Az emlőfájdalom gyakori tünet, amely főleg a fogamzóképes korú nőket érinti.
Két formája van attól függően, hogy a fájdalom jelentkezése összefügg-e a menstruációs ciklus állapotával,
vagy sem.
A ciklikus fájdalom a menstruációs ciklus során
bekövetkező hormonszint-ingadozás miatt alakul ki, a már említett mechanizmus
alapján. Arra
érzékenyeknél a hormonális ingadozások okozta méretnövekedés, illetve az egyes
szöveti alkotórészek arányának folyamatos változása fájdalmat okozhat. Jellemzően a ciklikus fájdalom mindkét
emlőben diffúzan jelenik meg, és feszítő érzésként írható le, mely a karok
felső részébe sugározhat.
Gyakran az emlők csomósodása, kötegezettsége kíséri. A tünetek a menstruáció
jelentkezése körül kezdődnek, majd annak végén elmúlnak. A rosszul beállított
hormonális kezelés (fogamzásgátló tabletták, termékenységet előidéző
hormonkezelések, menopausát követő hormonpótlás) mind okozhatnak emlőfájdalmat.
A nem ciklikus fájdalom 30 és 50 év közötti nőknél gyakori. Inkább egy oldalon jelentkezik, és a
hátterében általában a mellben kialakult ciszta (folyadéktartalmú üreg) vagy
fibroadenoma (jóindulatú kötőszövetes csomó) áll.
Az emlőfájdalom ritkán, az esetek 5%-ában rosszindulatú emlődaganat tünete
is lehet. Ilyenkor
általában egyoldali a fájdalom, és kísérő tünetként a fájdalmas terület fölött
kipirosodás, az emlő bőrének behúzódása, illetve a mellbimbó véres váladékozása
is tapasztalható.
Az emlőfájdalom egyik kezelési lehetősége a hormonális kezelés, ami oki
terápiát jelent. Ennek során a szervezet hormonháztartása egyensúlyának a beállítása a
cél, legtöbbször fogamzásgátló tabletták rendelésén keresztül. Emellett a
menstruációs ciklus második felében alkalmazott magnézium-pótlás
pezsgőtabletták vagy tabletták formájában, több tanulmány szerint is jó hatású.
Egy közlemény szerint a táplálkozás során 15%-nál kevesebb mennyiségű
zsiradékot tartalmazó diéta szintén csökkenti az emlőfájdalom panaszt.
Az emlőfájdalom banális okok esetén acetaminophen hatóanyagú, vagy
nem-szteroid gyulladásgátlók csoportjába tartozó fájdalomcsillapító
gyógyszerekkel kezelhető. A fájdalomcsillapítók tartós szedését azonban
mindenképpen kerülni kell a mellékhatások miatt, így nem múló vagy hosszú időn
keresztül ismétlődő panaszokkal mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni.
A szoptatás során fellépő emlőfájdalom speciális megítélés alá esik. Az emlő tejjel való telítődése
feszítő fájdalmat okoz, amellyel párhuzamosan az emlő megkeményedik, és
fájdalmas csomók tapinthatók benne. Amennyiben a csecsemő hamar nem kerül
mellre, a tejcsatornácskák elzáródhatnak, és az elzáródás mögött kórokozók
telepedhetnek meg, gyulladást kialakítva. A tünetek között a rendkívüli
emlőfájdalom, a gyulladt terület fölötti bőrpír, és láz, hidegrázás is
szerepel.
A szoptatás alatt fellépő gyulladás korai fázisban a csecsemő gyakori
szoptatásával, a mell rendszeres fejésével kezelhető. A lényeg, hogy a lehető legtöbb tej
eltávozzon az emlőből, ideális esetben maradék nélkül. Ez jó hatású a tej
termelődésére, és a betegség lefolyására is, így végső soron a mama és a baba
egészségét is szolgálja. Láz kialakulásakor antibiotikum alkalmazása és
ágynyugalom szükséges. A gyógyszerszedés miatt a szoptatás
folytatását a kezelőorvossal meg kell beszélni. A szoptatás természetesen
továbbra is javallott, a csecsemő életkorától és a rendelt antibiotikum
típusától függően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése