Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. január 6., hétfő

MEGADHATÓ-E MINDIG MINDEN A GYERMEKNEK??

Megadható-e mindig minden a gyermeknek? 
Mindenkor magától értetődő vágy, ha azt szeretnék a szülők, hogy boldogabb gyermekkora legyen csemetéiknek, mint saját maguknak volt.
Ennek kapcsán ötlik fel bennük, hogy valaha ők is vágyódtak egy-egy ajándékra, használati tárgyra, pl. olyanra, amely ma már szinte természetes realitás az ifjú nemzedéknél. Azonban annak idején az ilyen irányú kívánságok többsége a kispénzű családok nagy rétegében, sajnos, meddő maradt, mivel azt a szülők, bár nehezen, de elhessentették: Gyermekem, jelenleg másra kell a pénz indokkal.
Hogy ne érezze a mi gyermekünk a hasztalan vágy kínjait, arra törekszünk, hogy anyagi lehetőségeink szerint megadjunk neki mindent, hadd járjon ízlése szerinti ruhában, legyen kerékpárja, magnója, walkmanja, mobilja stb., és jusson pénze saját kiadásaira, szórakozásra is.
-Ezt ma már annyira természetesnek veszi a gyermek, hogy sokukban szinte fel sem merül köszönetet, esetenként hálát nyilvánítani érte. Alig hatja meg a gyermeket ez a pozitív szülői magatartás, hiszen a régmúlt ismerete nélkül nem tudhat különbséget tenni az akkori és a mostani megélhetési viszonyok között: ő már a jelenlegi, felfogásában is más korba született bele.
A kevésbé módos szülők (ők vannak többségben) ahhoz, hogy kielégíthessék a családi elvárás szerinti igényeket, lótnak-futnak reggeltől estig, hogy legyen meg gyermeküknek is az, amit mások megkapnak, netán valamelyest több is.
Eközben akaratlanul bekövetkezik valami: a (jobb) megélhetésért folyó hajszában nem marad elég idő a gyermek nevelésére. Mialatt valamennyi kívánsága teljesül a gyermeknek, az mégis egyre inkább magára marad. Így aztán nem képes kialakulni a szülő és gyermeke között szoros érzelmi kötődés, a sokszálú emberi kapcsolat. Nos, ilyenkor kaphatják majd a szülők a gyermeki szemrehányást:
Ki kérte, hogy napestig dolgozzanak rám? Inkább ne vettek volna meg számomra mindent, csak lettek volna velem többet. A kettős igazságnak ez olyan klasszikus példája, amelyen talán érdemes elgondolkozni, mindkét részről.
Nemritkán előforduló nevelési jelenség, amikor a szülők ajándékozástól, jutalmazástól várják a gyermekük tanulmányi eredményének javulását, magatartásbeli problémájának megváltozását. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek mindenfélével való elhalmozása sokkal jobb belátásra bírná, szorgalmasabbá tenné őt a tanulásban és a viselkedésben.
Annál is inkább, mert az ilyen ún. ösztönző jellegű szülői jutalmazást már nem annyira a szeretet, mint inkább a változtatási kényszer indukálja, melyet az illető gyermek is észrevesz.
Ahhoz, hogy ez a körülmény családi konfliktushoz ne vezessen, időben tudatosítani kell a gyermekkel azt, hogy a részére nyújtott (külön) kedvezményezés egyáltalán nem magától értetődő szülői járandóság, de nem is kegy. Annak reményében történik, hogy szülői ösztönzésre a gyermek méginkább megtegyen mindent, magaviseletének és tanulmányi előmenetelének javítása érdekében. Tudomására kell hozni a gyermeknek, hogy egyébként neki a jó magaviselet és a szorgalmas tanulás különös jutalmazás nélkül is ugyanúgy kötelesség, akárcsak a felnőttnél a becsületes munkavégzésre való törekvés  külön elismerés nélkül.
Nagyon vigyázzunk arra, hogy semmiképp se vigyük túlzásba gyermekünk kívánságának tárgyi kielégítését, mert a bőség zavarában könnyelműségre szoktathatjuk, öntelt, pazarló emberré nevelődhet, csökkent ambícióval megfeledkezvén arról, hogy az életben mindenért tenni, fizetni kell. Ezek a negatív jellembeli tulajdonságok, ha meggyökeresednek a gyermekben, teret adhatnak az amorális, a könnyelmű élethez. Az agyon-ajnározott gyermek vágyai túlzott kielégítésének következménye , a csömör.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése