Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. január 31., péntek

CSALÁDI ÖSSZEZÖRDÜLÉS

Családi összezördülés 
Aligha találni széles e világon olyan családot, amelynek kapuja fölé ki lehetne írni: A mi házunkban mindig békesség van, baj soha.
 Ezért ez nálunk sem így van, mert kisebb-nagyobb összekoccanás valamennyi családban elő-előfordul.
A perpatvar  a mai felfokozott, idegtépő világunkban  szinte természetes, ha nem is napi jelenség.
Azt mondtam, természetes, de az már nem, ha a nagyobb összezördülés nyíltan, a család többi tagja, főleg ha gyermek jelenlétében történik. Ilyenkor az egyik szülő önös igazának védelmében arra törekszik, hogy valakit a jelenlévők közül maga mellé állítson. Többnyire a gyermekét édesgeti, aki félrehúzódva éppen tanúja az ilyen-olyan jelenetnek. S ezt bizony nagyon rosszul teszi a szülő, mert a gyermeket kínos helyzetbe hozza vele, hiszen a gyermek mindkét szülőjét szereti.
A gyermeknek pedig szinte pillanatok alatt döntenie kell, hogy kinek a pártjára álljon. E kínos helyzet rendszerint sírást vált ki a gyermeknél, aki közben könyörög, s remeg. Lehet annyira durva a konfliktus, hogy ez idő alatt az érzékenyebb gyermek lelkében akár egy világ omolhat össze. Lehet, hogy sokáig, netán örökké emlékezni fog a történetre
Amikor a vihar elült, a gyermek megkönnyebbül, de még mindig nem tudja, illetve nem érti a civakodás valós okát.
Az ekkor bekövetkező nyomasztó csöndben végre némi felvilágosítást kap a veszekedés okáról, s jön a szülői mentegetőzés. Ennek azonban csak akkor lehet pozitív hatása a gyermekre, ha nem kell éreznie bűntudatot, amiért valamelyik szülője pártjára állt.
Ezért ezt nyomban fel kell oldani valamelyik szülőnek, s napirendre kell térni a történtek felett. Ha a gyermek nem nyugodott meg, s foglalkoztatja gondolatban a szülői összezördülés körül valami részlet, ne csalogassuk magunkhoz  titokban , hiszen lehet, hogy a gyermek átlát rajtunk
 Ne késztessük pártoskodásra, véleménynyilvánításra, mert a gyermeknek sem kellő ismerete, sem ítélőképessége nincs ahhoz, hogy a szülők közötti vitában megértő, elfogadható igazságot tegyen. Mint említettem, legtöbbször nem is látja tisztán az összezördülés okát. Annak sincs persze értelme, hogy a veszekedést kerülve, a szülők merev ellenségeskedéssel kerülgessék egymást. Az ilyen csendes háborúzás még nyomasztóbban hat a gyermekre: vihar utáni kínos csönd.
Ha a gyermeknek elkerülhetetlenül végig kell hallgatnia egy-egy összezördülést, az maradjon olyan szinten, hogy ne sértse egyik szülő önérzetét sem. Legyenek a szülők tárgyilagosak, s alaptalanul ne vádoljanak, főleg ne okádjanak tüzet egymásra, ellenkező esetben valamelyik szülő vagy mindkettő (akár örökre) elveszítheti tekintélyét a gyermek előtt, így aztán a szülő nem maradhat példakép. Ha a felhő elvonult, próbáljunk olyan magyarázatot adni a gyermekünknek, amit megért.
 Nem megalázó(!), sőt kívánatos, ha (nagyobb) gyermekünktől is elnézést kérünk a történtek miatt. Feltétlen vigyázzunk arra is, hogy ne folytassunk kétes kimenetelű vitát gyermekünk jelenlétében olyan valamiről, amelynek érintettje maga a gyermek. Kínos helyzetet teremthet
A legfontosabb talán a gyermek szempontjából is a kibékülés: a szülőkkel együtt neki is meggyőzően át kell élnie a kibékülést.
A haragnak nem szabad tartósnak lennie: néhány óránál, legfeljebb egy-két napnál ne tartson tovább. A gyermek tanácstalan, s rossz hangulatban van a szülei némasága miatt. Hogy tanulhat ilyen helyzetben a gyermek?
Némelyik gyermek a sorozatos családi csetepaték után maga is kiállhatatlanná válik, izgága lesz, összeverekszik pajtásaival. Ez a viselkedés, sajnos, a szülők példájára történő reagálás. Következésképpen, azok a szülők, akik nem képesek magukat fegyelmezni, aligha követelhetnek teljes önfegyelmet a gyermeküktől.
Hogy a fentieket miként és mennyire lehet érvényesíteni a családi összezördülés során, az a szülők és a gyermek korkülönbségétől is jelentősen függ. Ifjúvá érett gyermek esetében akár felnőttként is tekinthetjük csemeténket, hiszen ő már vitapartnerünk, avagy békebíránk is lehetne az összezördülésben.
 Bármilyen legyen is a családi perpatvar, mind lelkileg, mind fizikailag megviseli nemcsak az aktív, hanem a passzív résztvevőt is. Már csak azért is, hogy ne kerüljön a családi összezördülésünk a pletyka szárnyára, viselkedjünk kultúrember módjára, ami történt maradjon diszkrécióban. Nem lehet?  próbáljuk meg!Femina-


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése