DALOS NÓTÁS EMLÉKEIM
Az Úr a születéskor minden kis teremtményét megáld
útravalóval, valami kis széppel,jóval. A későbbiekben az egyedi sorsok,a létért
való küzdelem a mindenkiben ott lappangó gének indulatai döntik el hogy mivé válsz.
Engem például szép hanggal áldott meg. Olyannyira
széppel hogy eleinte úgy ordítottam/nem sírtam hanem ordítottam,helyenként
üvöltöztem/9 hónapos koromig hogy a fél környéket ébren tartottam. Áldott
emlékű édesanyám mikor már megértegettem a dolgokat minduntig humorosan ismételte
–hogy már a mosófazékba akart fojtani,mert szégyellte az egész környéktől hogy
egy idegbajos gyermeke született. A továbbiak rácáfoltak minderre az állításra és
már gyermekkoromban a hídon túli Szent Család kápolnában a harmónium mellett
segédkeztem Grammer János kántor mellet,elsajátítva az egész szentmise szövegét
latin nyelven.
A későbbiekben az Ötvös utcai római katolikus
népiskola tanulójaként már strapa szavaló és énekes lettem. Bárminemű ünnep
alkalmával szerepeltettek.
Ahogy serdültem vagy ne adj isten túljutottam a –
kamaszkori mutáláson- elkezdődött a száz magyar nótás időszak. Az énekes szájú
halálig hű barátaim akikkel együtt kóstolgattuk a Tabak bárban a bódító és
nótára serkentő kubai rumot hosszú meghitt estéken át bontogattuk férfiasságunk
szárnyait mint a sas fiókák fészkeik peremén. Izlelgettük a magyar nóta világ
szépségének minden érzelmi vibrálását,valamint a sanzonok érzelem dús dallamait
és szerelmes mondanivalóját.
Ahogy telt az idő mi a volt Kölcseisek,meg az
akkori színésznemzedék kiöntöttük lelkünk kisebbségi fájdalmait a
Pannónia-Tivoli-Mioriţa cigány zenészeivel együtt. Ők a szó kimondott
értelmében művészek voltak,-Pusi Rózsi,Páskuly Laci,Tojás az én generációmnak
kitörölhetetlen emlékei maradnak.
Az akkori szatmári filharmonikus zenekar a
–Glinka-igen nagy része nagytehetségű cigány zenész volt. Egyesek felsőfokú
zenei képzettséggel rendelkeztek. Az elkövetkező években így énekeltük sorra
cigányzenész barátainkkal a város minden arravaló vendéglőjét.
Most is emlékezetemben él Pusi Rózsi zongora
művésznő aki számos estben megkért hogy énekeljem a zongora kísérete mellett
a-Jalousie-it /Féltékenység/az akkori idők világszámát.
De jött és megkért Páskuly Laci hogy segítsem ki
őket mert a Putyi megbetegedett és a májusi éjjelizenére nincs szólóénekesük, Megtisztelőnek
tartottam a kérést és elmentem Igy lettem én is bandatag.
Ők barátok voltak és szerettek.
Egy alkalommal meghívtak egy zártkörű szilveszteri
mulatságukra/ahol én voltam egyedül fehér ember/ és mondhatom őszintén hogy viselkedésben,kulturált
muzsikálásban,kedvességben,szeretetben örökértékű marad emlékezetemben ez az
esemény.
Mindez folytatódott Marosvásárhelyen ahol a
Tympanon együttesével énekeltem esküvőkön,diák rendezvényeken de ugyanígy Danó
Jani zenekarával a késdobáló –Oroszlánban-valamint a Kúlturpincében.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése