AZ ÉN TISZTES ÉSZCSINÁLÓIM

AZ ÉN TISZTES ÉSZCSINÁLÓIM

Vékony,szőke,kékszemű és elálló fülű gyermek voltam,cselekedeteimben meglehetősen  határozott és magabiztos. Nem volt bennem semmi agresszivitás se a családi környezetemben,baráti körben vagy iskolában. Az osztálytársaim el is kereszteltek,a szende Bauer nevet rám biggyesztve,de az iskoláskori gaztettek alkalmával a gyanúk elkerülése végett a legzsiványabb munkákat velem végeztették el.

 Ahogy visszatekintek a hosszú évek távlatába,főként egy gyermekgyógyász érték ítéletével bebizonyosodik, hogy van egy alkati,viselkedési,magatartási determinizmusa mindenkinek. Az egyén és társadalom viszonyrendszerében leginkább az életkor jellemzői nyomják rá bélyegüket egy adott személy jellem formálására. Mert aki annak idején,sunyi,nyalakodó,árulkodó,irigy volt, az kevés kivételtől eltekintve az is maradt. A nyilt szívű,ragaszkodó,jóban-rosszban együtt érző gyermek ilyennek marad a végletekig.                A kisebbségi lét mindenkit és mindenhol érint vagy olykor megvisel,még gyermekkorban is.Egy szigorú,szerető,az életednek tartalmat követelő, család,egy felekezeti iskola a maga történelmi erkölcseivel,rendjével,az autentikus értékek felismerésével,gondozásával és nem utolsó sorban azzal hogy a teljesítményed örömélményéhez juttat már gyermekkorodban,olyan értékekhez juttat ami egy életre szólhat. Kötelez arra hogy tarsolyodban kell hordoznod a ketyegő órát-egy egész életeden át , hogy becsülettel,tisztakezű munkával, egyenes gerinccel, építkezz a predestinációd kiteljesítéséért.Az Én életemben ez volt az Ötvös utcai Római Katolikus Püspöki Fiu Népiskola –szerzetes álkendős pedagógus papjaival./DE LA SALLE SZENT JÁNOS REND./Úgy érzem hogy itt éltem meg, emberi létem legnyugodtabb és legigazságosabb napjait. Oktatóim,tanítóim, méltóságteljesen végezték a kötelességüket és megjegyzem  hogy kiváló pedagógiai érzékkel. Alkotásra,munkára neveltek. Amikor téb -tábló semmittevő emberekkel találkozom úgy érzem hogy az Ő nevükben is jogos az ellenszenvem vagy akár a felháborodásom,

 A továbbiakban. említem a –Pázmány Péter Királyi Katolikus Főgimnáziumot, kiváló tanári karával,pedagógiai értékrendjével,és az úgymond –világi iskolák nyitottságából származó elnézhető és megbocsátható kis gyarlóságoktól De a tehetség ,a munka szent volt ezen  intézmény tudattárában is- és ezek ellen véteni, bűnnek számitatott. Ugyanez a szellem folytatódott az –Állami Magyar Fiúlíceumban de a társadalmi fellazulás mindenféle válfaja itt már érzékelhető volt../rend,fegyelem,a teljesítmény mindenek feletti elveinek a sérelme, már bontogatta a szárnyait. Az ifjúság számára kellemes szabadosság,már a felületesség árnyékát vetítette elénk.

 Külön kell említenem az Állami Magyar Fiúliceumot-/a mai Kölcsei Ferenc Kollégium az ott eltöltött 5 évet-az intézet szellemiségét a pedagógusok alapvetően humánus és kiváló pedagógiai értékrendjét. Ennek az iskolának mindig volt egy disztingvált erdélyi magyar szellemisége. Ez a hangulat átitatta diákságának életfelfogását,függetlenül a kortól,ranglétrától vagy a helytől ahová távoztak a nagyvilágba. Hasonló értékrendet képviseltek olyan időkben, amelyekben az egysíkú-fanatizált értelmiségi modelltől eltérni- eredendő bűn volt.  Ez mindmáig az az intézmény amely,íratlan szabályaival  a közös sorsvállalás, a szolidaritás,a történelmileg, nemes,önzetlen,mindenkor segítőkész egész életre szóló  barátságokat alakította tanulói között.Egy kiegyensúlyozott társadalmi és erkölcsi értékítélet jellemzett bennünket,egy standard demokrácia szellemisége,szélsőségek nélkül de mély főhajtással mindennemű elvi vagy gondolkodási  értékek előtt.

                                A bohém hangulat,a sziporkázó elmék villanásai,olykor napokig mosolyra fakasztottak bennünket és feloszlatták azt a szellemi –ködfátylat ami bennünket körülvett és amit a történelmi kényszer nekünk szánt. Ezekre mindmáig emlékszünk és ismét átéljük ők Véleményem szerint manapság, a generációs probléma az elsősorban a kitartó és következetes munka a teljesítményszint megítéléséből ered. Az értelem,az ész, az intuitív készség,a gyors és értelmes reagálás az éppen adódó problémák megoldására  elengedhetetlen,de a kitartó szorgalom és munka időben, mindig teret nyer a veleszületett adottságokkal szemben. Tehát a család,a munka  a meginhatatlan jellem az amit egy gyermek, egy fiatal, magával hozhat egy családból egy iskolából,azért is mert a 6-8 éves gyermek jellemformálása hatalmas felelősség ebben az élet korban. Ennek az életkornak a pedagógiai minősége vitathatatlanul kihat az egyén későbbi életére,ahogy az  enyémre is döntő hatással volt.                               

 Ezek az intézmények határozták meg emberi sorsomat,világszemléletemet és a társadalmi együttlét törvényeinek maradéktalan betartását. De mindenekelőtt a családom,az emberi példamutatással,a kíméletlen történelmi idők és kényszerű sorsok alázattal és tisztességgel való elviselésével

#1 Dr.BauerBela

---