A családról - általában
Fenséges érzés támad lelkünkben, amikor a család szó értelme fölött
elmélkedünk csak úgy, hétköznapi gondolatokban.
Eredete egyidős az emberével. Legegyszerűbb élő egysége az emberi közösségnek, az ami
élő testben a sejt. A népesség megújulásának forrása és szerve. Ami fának a
gyökér, folyónak a forrás, épületnek az alap, az az emberiségnek a család.
Ha csak vázlatosan is végigtekintünk az ember létezésének történelmi
alapjain, meggyőződhetünk, hogy a család és az emberi lét egymástól elkülönítve
el sem képzelhető. Maga a mindenható Úristen oltotta az ember szívébe az egymás, a férfi és
nő iránti vonzalmat.
A család szó a mai köztudatban azt az általában egy fedél alatt élő
közösséget jelenti, amelynek tagjait egyrészt házassági kötelék, másrészt
gyerek-szülő kapcsolat fűz egymáshoz. A szó tehát nemcsak az együtt élők közösségére,
hanem a rokoni kötelékekkel összetartozók csoportjára utal. Magját egy házaspár
alkotja, akik tudatos szeretetből léptek életközösségre egymással.
Bár a családi élet benső tartalma a történelmi korszakokban többé-kevésbé
módosult, de mint bölcs isteni intézmény alapjában, lényegét tekintve sohasem
változott, sőt ez egy olyan kapaszkodó volt az élet viharaiban, amely az embert
biztonságban tarthatta, s ezáltal új reményt nyújthatott további létezéséhez.
Túlélte a család a bűnbeesést, látta a vízözönt, részese volt szörnyű
háborúknak, megszenvedte az elemi csapások minden formáját anélkül, hogy ezek
bármelyike is végzetes lett volna a családra, mint intézményre. A társadalom isteni
alapja, a család mindig és mindig új reményt nyújtott és fog a jövőben is
nyújtani, hogy megmentsen mindannyiónkat a kétségbeeséstől, a
kilátástalanságtól.
A család a legerősebb bástya a romboló, demoralizáló szenvedélyek és
gyalázatok elhatalmasodásának féken tartására. A szeretettel töltött családi
élet sok rossztól tarthatja vissza az embert, az élet legtermészetesebb regulátora.
Már csírájában megölheti a gonoszt, szárnyakat adhat tagjainak, egészséges
létünk előmozdítója és boldogságunk igazi tárháza lehet.
A szeretettel töltött családban egység és teljes megértés van egymás iránt,
noha tagjai önálló személyek. A nemes erkölcs is eggyé kovácsolja a családot, és az
ármánysághoz nem ad teret. Az a család lehet nagyon boldog, amelynek tagjait a
szeretet szálai kötik össze. Ez akkor is így van, ha a családon belül a nők ma
már kevésbé fogadják el azt a patriarchális tradíciót, amely a férjet helyezte
a családfő, a család irányításának szerepébe.
Szemben a hajdani patriarchális családi formációval, ma már a nők többsége
a megváltozott azonosságtudatuk (identitás) révén sokkal több jogos igényre
tarthat számot a családban és azon kívül. Kereső munkát vállalhat, tovább
tanulhat, társadalmi érvényesülésre van lehetősége és így tovább. Ez a korábbi
függő helyzetből, alárendeltségből való felszabadulás, egyenjogosítás
(emancipáció) próbára teszi az erre a helyzetre felkészületlen családot, sőt
megjelenhet családon belül is.
Nem ritkán a családfő jövedelme nem elég a család fenntartásához vagy az
általuk kívánt életszínvonal eléréséhez, ilyen formán szükségessé válik a
feleség munkavállalása is. Ezzel azonban jelentős változások mennek végbe a
családi rendtartásban. Átalakul az időbeosztás, módosul a munkamegosztás,
kevesebb idő jut egymásra és a gyermeknevelésre. Az egyikük (talán) képezheti
magát, sikereket érhet el, a másikuk viszont nem. Azonos esélyben lábra kaphat
a rivalizálás, és ami igen veszélyes, az irigység, a kisebbségi érzés.
Konfliktust válthat ki a házaspárok jövedelme közötti különbség, az eltérő
kapcsolatrendszer, akárcsak a kulturális és emberi igényük mássága. Mindez
könnyen megoszthatja a család életét.
Aggodalomra adhat okot azoknak az embereknek a magatartása is, akik a
családi jövedelem ilyen-olyan célú gyarapítása érdekében rendszeresen túlmunkát
vállalnak, figyelmen kívül hagyva, hogy ez az önkizsákmányolás(!) az egészségi
állapot általános romlásához, mitöbb, korai halálhoz vezethet. Leginkább
érintett lehet ebben a középkor, amelynek jelentős része ma is napi 12-14 órát
dolgozik (robotol). A helyzet hasonló az 50 év körüli nők körében is.
Más családoknak viszont a munkanélküliség jelent folyamatos fenyegetettséget
főleg az alacsonyabban képzett
rétegekben. Miközben egyesek kiugróan magas jövedelemhez jutnak, sokan egyik
napról a másikra elvesztik állásukat, s esetleg hosszabb időre munka nélkül
maradnak. Tudomásom szerint Magyarországon az 1950-es évektől vette kezdetét, s vált
folyamatosan általánossá a kétkeresős családmodell.
Sokféle feladatnak kell megfelelnie a családnak: lehetőséget kell biztosítania a
legszorosabb emberi kapcsolatoknak, a munkának, az alkotásnak és a
szórakozásnak. Általános funkcionális jellemzői: a családtagok közös
háztartásban élnek, a párkapcsolatok legális intézménye, az utódnevelés
természetes helye és az életfenntartáshoz szükséges munkamegosztás szervezője.
Érdekszövetségként működő, nélkülözhetetlen nemzeti intézmény.
A nem családi keretek között folyó nevelés nem vagy csak kis mértékben képes épp azt nyújtani, amit az utód
kiegyensúlyozott személyiséggé válása elsősorban igényel: az érzéseken és
szavakon átsugárzó személyes szeretete. Bár sokaknak a szeretet szó
megfoghatatlan, elvonatkoztatott, szentimentális, vagy éppenséggel rosszízűen
kenetes frázisnak tűnik. Márpedig a szeretet, a kötődési igény alapvető
szükséglete a modern társadalmak emberének is. A stabil emberi kapcsolatokra
való igény is nagy szerepet játszik abban, hogy a család mint társadalmi
intézményrendszer fennmaradt, noha oly sokszor kongatták meg a harangot
felette. Család intézménye nélkül az emberiség, mint oldott kéve hullana szét.
Egy mérhetetlenül nyomorúságos zűrzavart, korlát nélküli káoszt idézne elő az
erkölcs és etika minden területén: ez volna a vég!
A család egyenes és oldalági vér nem vér szerinti rokonsága köti össze, sőt
kovácsolja egységbe a generációkat egy ún. családfába, amelynek gyökeréből (az
ősöktől) táplálkozva képződnek a fiatal és legfiatalabb hajtások, az új és
legújabb nemzedék. Ha egy nagy családot bensőséges kapcsolat jellemez, a nagyszülők, a
szülők és a gyermekek között olyan viszony alakulhat ki, amely a nemes családi
tradíciók tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi, hogy a családtagokban az
érzelmi és szellemi önállóság teljes teret kapjon az egyén és a köz javára. Ma
még a család az az együttélési forma, amelyben az utódok a legközvetlenebbül
sajátíthatják el az emberi együttélés mechanizmusának bonyolult szabályait.
Amint a gyermek megtanult önállósodni, beszéd révén mindinkább része lesz a
családnak, egyes dolgokba már szerepet kap. Segíthet a leányka anyjának a
házimunkában, a fiúcska pedig az apjának a férfimunkában. Mindezekkel alakul ki
a harmonikus családi élet: a sarjhajtás is termőre fordul, virágzik, terem,
(sokat, keveset), közben az öreg fák lombja óvja, mígnem valamennyien
megöregszenek, kidőlnek és helyettük új sarjak képződnek.
Igaz, hogy egy család az ország gépezetében csak parányi fogaskerék, amely
ha hiányzik vagy meghibásodik, az apparát még jól működhet, de ha sok fogaskerékkel
van baj, az állami gépezet működésében már zavar keletkezhet akár tartósan is. Ezért volt, van és lesz
mindenkor meghatározó jelentősége a családi gépezet olajozott működését
közvetlenül vagy közvetve befolyásoló körülményeknek. A családi konfliktusok, s
a családi elszigetelődés nemegyszer okoztak már kisebb-nagyobb tragédiát a
magyar történelemben! Azok a családok, amelyek még öreg korban is együtt
vannak, valóságos kincs birtokosai.
Messzemenően üdvözölünk minden olyan szociális intézkedést, amelynek
zászlaján egyik jelszó a család védelme és kiemelt támogatása. Ennek megvalósulása a
mindenkori kormány családcentrikus programjától kötelességszerűen el is
várható. A törvényeket a családbarát társadalom szellemében kell megalkotni,
szem előtt tartva, hogy a kérdéses törvények hogyan hatnak a családokra. A
törvények ne állítsák szembe egymással a társadalom különböző rétegeit, például
a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat. Ez napjainkban, amikor az idős emberek
aránya növekszik, és a demográfiai egyensúly megbillenni látszik, kiemelten
fontos kérdés.
Szarvas.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése