BARÁTSÁG,SZERELEM,SZEXUALITÁS,ÉS PÁRVÁLASZTÁS

Barátság, szerelem, szexualitás és párválasztás 

A fiatal egyszer elér abba a korba, amikor bármennyire szereti szüleit és testvéreit, valamilyen hiányérzete keletkezik a családban, s ennek pótlásához a serdülőkorúak közül társat keres magának, akivel problémáját megoldhatja. A felnőttekhez nem merészkedik, a kicsiket szégyelli. Ebben az átmeneti korban elsősorban azonos neműek társaságában érzi jól magát. Leány a leánnyal, fiú a fiúval. Ilyenkor olyan barátokat választanak maguknak, akik hozzájuk hasonlóan gondolkoznak, s a problémájuk is azonos.

Természetesen nem kizárt, hogy az ellenkező neműek barátsága szerelemmé fejlődik.

A barátság és szerelem határain kíván említést a kacér lányok szokása, a flörtölés, amely olyan jellegzetes magatartás, hogy hízelgőnek tartják ha a környezetükben lévő fiúk teszik nekik a szépet, foglalkoznak és megkülönböztetett módon bánnak velük.

Talán az ún. örök nő nyilvánul meg ilyenkor a serdülőkort még alig kinőtt leányban. Ez így önmagában nem elítélendő jelenség, hiszen a lányos tartózkodás még sohasem ártott meg a szerelemnek. Minden azon múlik, hogy az ifjak miként reagálnak a dolgokra. A kellemetlenség ott kezdődik, ha a kihívóan viselkedő leányról olyan hírek kelnek szárnyra, hogy mindenkivel kikezd, esetenként túl sokat enged meg magának. Ennek következménye pedig kétes kimenetelű

Mindenesetre a fiúk legyenek nagyon óvatosak. A csábos mosoly, egy kacér pillantás ne ébresszen bennük oktalan reményeket, ne keltsen bennük érzelmi viharokat. Az ilyen adta kapcsolatnak nem ritkán kiábrándulás a vége. A mesterkélt flörtnél sokkal többet ér az őszinte, meghitt barátság. Még, ha az rövid idejű is.

A baráti kapcsolatban kialakuló udvarlás férfi viselkedés, magatartás, melynek kellékét, a széptevést, mint bókot, bárki gyakorolhatja. Ugyanis mindenki szereti, ha kedvesnek, szépnek, csinosnak és szeretnivalónak találják, főleg ha ez valós. Viszont semmi esetre se mondjunk égbekiálltó valótlanságokat: pl. teltkarcsú leányt ne hasonlítsunk ringó nádszálhoz. Még kevésbé mondjunk olyan bókokat, amelyekben kétértelmű jelző rejtőzik. Udvarlás címén ne verje magát az ifjú nagy költekezésbe. A ki-ki (piknik) alapon való szórakozás elfogadott dolog, emellett azonban apró figyelmességgel kedveskedni lehet.

 Ha az udvarlást a leány elutasítja, sértődés nélkül félre kell állni, de a felajánlott jó ismerősi viszonyt elfogadhatja. Ezzel a lépessel nemcsak egy rosszul sikerült házasságot előzhet meg az udvarló, de nem kell majd a bíróságot sem terhelnie az esetleges bontóperben.

A barátoknak titkaik lehetnek, amelyek rendszerint bizalmon alapszanak. Szép és megbecsülni való ez a bizalom. A barátok egymás között ne pózoljanak, ne legyenek nagyképűek és ne kérkedjenek. Barátunk mellett akkor is tartsunk ki, ha szorult helyzetben van, hiszen bajban mutatkozik meg az igazi barátság. Barátunk hibáit ne takargassuk előtte: az őszinte, jobbító szándékú kritika nem gyengíti, inkább erősíti a baráti kapcsolatot. Ha a helyénvaló bírálat úgymond célba ért, egyetértéssel udvariasan illik elfogadni.

Hosszú ideig a közhit azt tartotta, hogy igazi barátság csak férfiak és nők között lehetséges. Ma már ez megváltozott, mert igenis van őszinte barátság nők és férfiak együttese között is. Ugyanis napjainkban már nemcsak a kölcsönös bizalmon, ragaszkodáson, szereteten nyugvó kapcsolat részeseit tekintjük barátnak, hanem ezen feltételek fennforgása esetén a szexuális partnerünket is.

Amennyiben az ilyen kapcsolat tartós, élettársi viszony jön létre, és tagjai lényegét tekintve úgy élnek benne, mintha házastársak lennének , házasságkötés nélkül. Ez társadalmilag elismert életforma, jogokkal és kötelezettségekkel. A családalapítást nem zárja ki. A lazább jogi kötöttség következtében az élettársak önállóbbak. Jelenleg már előítélet alig-alig övezi az élettársi viszonyt , legfeljebb a konzervatív szemlélet. Ez természetesen az ilyen ún. szabad (vad) házasságnak is vannak előnyei, akárcsak hátrányai. Az idő majd minősíti létjogosultságát ennek a családi formációnak is.

Aki jól ismeri leányát, aki bízik józanságában, nyugodtan engedheti fiúk társaságába. Az viszont, aki szobanövényként elzárva, vagy mimózaként neveli leány gyermekét, lehet oka félelemre. Lehet, hogy kikerülve a leányka az élet fogatagába, az első adandó alkalommal elbukik, mert nem ismeri az emberi érzelmek közötti különbségeket.

A baráti, majd párrá fejlődött kapcsolat egy idő után felvetheti a házasság gondolatát. Ha a fiatalember szándékai azonosak a partnerével, szándékukat bejelentett látogatás során előadják a szülőknek és jó ha kikérik véleményüket. Hisz egy ilyen nagy jelentőségű lépés megtétele előtt szükség lehet (van) az idősebb korosztály tapasztalatain való véleményekre.

A házassági egybekelés idejére vonatkozóan nem az életkor a döntő szempont, hanem a vonzalom mélysége, egymás ismerete és az anyagi alap, valamint a megélhetés további financiális forrásai. S ha így minden rendben van, a fiataloknak a házasság nemcsak a családi gondoknak, hanem a családi örömöknek is fészke lesz.

A gyakorlat szerint, könnyebb abban a családban, ahol fiú- és leánytestvérek egyaránt vannak. A különneműek megszokják már otthon egymás közelségét, természetesebbnek veszik az életben is, hogy a szerelmen kívül is létezik kapcsolat leány és fiú között.

Végül jegyezzük meg a barátságról, hogy ezt a nagyszerű érzést csak úgy létrehozni, kierőszakolni nem lehet: kettőn áll a vásár. Visszatetsző, ha valaki erőszakkal, tolakodással akar más bizalmába férkőzni, olyan baráti társaságba kerülni, ahol viselkedése miatt esetleg kifogás merül fel ellene. A barátság akkor lehet szilárd, ha nem azt várja el az egyik fél, hogy ő legyen a legfontosabb a másik számára, hanem azért barátkozik, mert a másik fontos neki.

Mint már utalás történt rá, különneműeknél a barátság érzése szerelemmé változhat. Az már szerelem, amikor a két jó barát  akár az egyik  egyszer csak úgy érzi, hogy társa már többet jelent számára mindenkinél. Rá gondol napjában többször, ha csak a nevét hallja hevesebben dobog a szíve, elpirul, leveleit, fényképét nézegeti stb. Nagyszerű érzés a szerelem! Megszépíti a hétköznapokat, szárnyakat ad, csodás tettekre sarkallhat. Nem véletlen, hogy művészek, írók, költők szerelem sugallatára remekműveket alkotnak.

Arra vonatkozóan, hogy a szerelmet miként kell kezelni, nincs kőbe vésett szabály. Egyéni dolog, noha megnyilvánulásában vannak mértéktartó korlátok. Amilyen szép és diszkrét a szerelmi kettes, annyira visszatetsző a nyilvánosság előtt. Egyetlen példa: gyakorta látható jelenség a szerelmes párok akár a fonottkalács összecsavarodva mennek (?) az úton, s közben nyalakodnak. Az ilyen kirívó viselkedés, magatartás nem biztos, hogy egymás kölcsönös megismeréséhez és megértéséhez vezet. A szerelem vak - mondják , de az értelmes ember a legforróbb érzelmek közepette sem feledkezhetik meg a realitásokról, hiszen azért ember, hogy a vak szenvedélyen és érzelmeken felül tudjon emelkedni. A szerelmet nem parancsolhatja meg magának senki. Ha jött van, ha elmúlt, hát elmúlt-vége.

A szexuális élmény csak szerelemben jó igazán, noha lehet művelni szerelem nélkül, mint ahogy létezhet szerelem szexualitás nélkül is. De igazán nagy örömet, gyönyört az jelent, ha a partnerek együtt érzik ezeket át.

Sohasem lehet a testi kapcsolatot elég korán kezdeni és elég későn abbahagyni, de bizonyos kort meg kell vele várni. Elkezdéséhez nemcsak testi, hanem lelki érettség is szükséges: a reális helyzetmegítélés és a felelősségvállalás képessége. Ez leányoknál 17-18 éves kor táján alakul ki, ifjaknál 1-2 évvel később. Felső határ is van: harminc év közelében már elmúlik az a fogékony időszak, amikor a fiatalban problémamentesen kiteljesedhet a szexuális örömképesség és a szerelem érzelmi rezonálókészsége.

Be kell tartani a szexben is a fokozatosságot hosszú és rövidtávon egyaránt. Semmiképp nem ésszerű a végén kezdeni. A sorrendiség lehet, hogy próbára teszi a türelmet, de végül mindkét partnernek teljes örömöt biztosít. Ez a sorrendiség nemcsak a megismerkedéstől az első szeretkezésig tartó időszakra, hanem a közeledés fokozataira, sőt a későbbiekre is érvényes. A beteljesedésig a mindenkori előjáték elengedhetetlenül hozzátartozik és legalább ennyire lényeges a békés, örömváró légkör megteremtése napról-napra.

Gyermeteg fiatalokra és önző felnőttekre jellemző az önző örömszerzés. A szerelemmel szerető érett férfi párja örömében találja meg igazi kielégülését. Tudatosan törekszik arra, hogy a másiknak is jó legyen, de ehhez ismernie kell az élményeket és az ezzel kapcsolatos esetleges problémákat.

A gyorsan fellobbanó vágy és a gyors kielégülés meggondolatlanná teszi a partnert, és megfeledkezhet a következményekről. Ezek közül egyik legjelentősebb a nem kívánt terhesség, amelyet könnyebb lenne megelőzni, mint később meg nem történtté tenni, vagy akár egy életen át viselni hátrányait.. Nem is beszélve a lelki bonyodalmakról, mint a gyors kiábrándulás, a partner családjával kapcsolatos további viszony, és így tovább.

A szerelem és a szexualitás igen nagy ajándéka az életnek, menekülni előle badarság volna, inkább keresni kell, s ha megvan, gondosan ápolni, mert egyik sem örökéletű.
- Visszatérve a korábbikra, vannak érzelmi kapcsolatok, melyek kiállják a próbát és házassághoz vezetnek, vagy enélkül is sírig tartanak. Másoknál viszont bármilyen szép, harmonikus volt a páros együttlét, mégsem lettek házaspárok, a szakítás útjára léptek. S ez nem színházi jelenet, ezért ezt komolyságának megfelelően kell kezelni. Tudtára kell adni a másiknak, hogy tévedtünk korábbi érzelmeink megítélésében. Abszolút fölösleges (!) egymást okkal, oktalanul vádolni, még inkább szidalmazni. Ilyenkor már az értelemé(…) lehet a végszó.

A szakítás nem lehet ok gyűlölködésre, az udvarias magatartás és a diszkréció mindkét részről elvárandó még hosszú idő múlva is. Egy ideig talán sajog a szív, de végül mégiscsak normálisan dobog. Az idő mindent megold, feledtet jót, rosszat, kinél előbb, kinél később, a rosszból rendszerint többet.

Tartsuk meg magunkban azt, ami egymáshoz fűzött, nosztalgiával emlékezzünk rá, s próbáljuk mielőbb feledni a rosszat. Ne hozzuk egymást hírbe, kulturáltan viseljük el a válást mind a hivatali aktusban, mind a magánéletben. Életünk folyamatában ez is egy lehetséges esemény, olyan, melyet rendszerint túlélnek az emberek.

De ne csak magunkra, hanem a gyermekre is gondoljunk. Ő ezt a konfliktust  bármilyen formában is nyilvánul meg  másképp éli át!

SZARVAS.HU

#1 Dr.BauerBela

---