Érzelmi kötelék
Egyre többet hallunk, olvasunk a
fejlődéslélektan egyik kulcsfontosságú fogalmáról a kötődésről, és annak fontosságáról.
-Mit
is jelent ez? A köznyelvben ennek a szónak a jelentése: bizalom, ragaszkodás, szeretet. Pszichológiai
értelemben egy rugalmas érzelmi kötelék gyermek és szülő között, amely döntő
fontosságú a gyermek testi, lelki jólléte, és a társas fejlődése szempontjából.
-Egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek
aktív, kezdeményező szerepe van. Olyan ez, mint egy
láthatatlan köldökzsinór, amelynek
léte-nemléte kihat egész életünkre.
Ideális esetben a gyermek biztonságosan kötődik a szüleihez.
A biztonságosan kötődő gyermek érzi, hogy
bármi problémája, bizonytalansága, félelme van, biztosan támaszkodhat szüleire,
mert amikor szükséges jelen vannak, vigyáznak rá, vigaszt, segítséget, támaszt
nyújtanak. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek az anyja szoknyájába
kapaszkodik, hanem éppen az
ellenkezőjét, elmer távolodni tőle. Keresi az anyja biztonságot jelentő
közelségét, eleinte fontos hogy időnként megérinthesse, később elég egy-egy
pillantás, ami megnyugtatja, hogy ott van elérhető, ha szükséges. Tudja, hogy
bízhat benne, hogy ha kell, biztosan segít neki, így bátran nekiláthat
felfedezni a világot, kipróbálni, megérteni mindent.
Együtt könnyebb!
A szülők egymás iránti érzelmei erős hatással vannak a gyermekekre a
kötődés erőssége, és a későbbi fejlődés matt is. Mondhatjuk úgy is, hogy a
gyermek érzelmi biztonsága szempontjából nem csak az számít, hogy a szülők
mennyire szeretik őt, hanem, az is, hogy mennyire szeretik egymást.
Nem
szükséges azonban, hogy csak a szülőhöz kötődjön a gyermek, de remélhetőleg hozzájuk a legerősebben. Más
személyekkel is képes kötődési kapcsolatokat kialítani, pl. nagyszülőkkel,
bölcsivel, személyzettel, stb. Hiszen fontos a családon kívüli nevelés is, de
ne legyen túl korai! Lehetőleg, minimum az első évet az anyával töltse a
gyermek. Mindkettejüknek így a legjobb, hosszútávon biztosan megtérül! Ha mégis
elkerülhetetlen ez a megoldás, mindenképpen érdemes alaposan megfontolni a
választást, különben a későbbi problémákra jóval nagyobb az esély. Az ideális a
szülőpótló személy, érzékeny, empatikus, és a gyermek szemszögéből képes látni.
Aki a gyermek értelmi fejlődését alapul véve, folyamatos kapcsolatban van vele,
beszél hozzá, időnként felveszi, megöleli, tehát szereti őt!
Hogyan alakul ki?
A
kulcsszó ismét az anya. Neki
kell képesnek lenni arra, hogy pontosan észlelje és értelmezze a csecsemője
általi jelzéseket. Így tud gyorsan, és megfelelően reagálni. Az apáknak is
elengedhetetlen szerepük van e téren is. Egy férfi szinkronban az anyával,
egymást kiegészítve, de mégis kicsit másképp „apásan” viszonyul a gyermekhez. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyák aggodalmaskodóbbak, és a gondozási
feladatokat részesítik előnyben, míg az apák inkább együtt játszanak, és
szeretik a gyermeküket korán kalandok, és kihívások elé állítani.
Milyen a jó anya?
„Elég jó”(Winnicott, 1965), vagyis, a „nagyon jó”, az nem jó!
Az
elég jó anya látja, tudja, érzi
a gyermek szükségleteit, ki is elégíti azokat, pont olyan mértékben amennyire
szükséges, de nem viszi túlzásba. A
gyermeknek is nagyon fontos a sikerélmény, és a tapasztalat, hogy vannak
dolgok, amit egyedül is képes megcsinálni. Így alakulnak ki a megoldási, és az
önmegnyugtató stratégiái, képes lesz a türelmes várakozásra, és a bizalomra,
hogy előbb-utóbb kielégülnek az igényei.
-Sokan
esünk abba a hibába, hogy lessük gyermekünk kívánságát, vagy ami még rosszabb
kívánnia sem kell. Nem szabad minden problémát
megoldani helyette, és ugrásra készen várni, hogy mit szeretne, hol akad el.
-A
gyermeket nem szolgálni kell, hanem sok szeretettel, és türelemmel lehetőleg
játékosan fejleszteni. Ha minden kívánsága maradéktalanul teljesül,
ráadásul azonnal, akkor nagyon hamar kis zsarnokká
válik, és nem fogják szeretni. Ennél rosszabb dolog pedig nem nagyon
történhet egy gyermekkel. Ugyanakkor
magára hagyni szomorúságában, bánatában, félelmében, fájdalmában nagyon
súlyos következményekkel járhat, akkor is, ha nem azonnal látható!
-Fontos,
hogy egyszerre érezze, számíthat a szüleire, szeretik, vigyáznak rá, de
bizonyos dolgokat képes megtenni saját magáért. Akkor működik ez jól, ha az
anya nemcsak a gyerek, hanem a saját szükségleteit is szem előtt tartja, és
képes megteremteni köztük az egyensúlyt. A biztonságos kötődés, a szelíd,
ugyanakkor következetes fegyelmezés a rendszeresen érvényesülő korlátok, a
melegség, a támogatás, a higgadt irányítás a szülő, és gyermek közötti
szeretetteljes, pozitív viszonyt alapozza meg. Hosszútávon ez vezet az éntudat, az önállóság, és az önbizalom
egészséges fejlődéséhez!
Nemzedékeken keresztül….
A
kötődés minősége központi szerepet játszik a társas, és érzelmi fejlődésben. Ez jelentkezik a későbbi barát és
párkapcsolatokban is, és abban, hogy hogyan viszonyul majd a saját gyerekéhez.
A biztonságos kötődés csökkenti a kockázatát a későbbi problémáknak, mert ezek
a gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat,
együttérzőbbek társaikkal, bátrabban mernek szeretni, és szeretve lenni. Így
válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya
válaszkészsége, érzékenysége az első évek során. A kötődés alapvető élményünk,
nem vész el, hanem úgy alakítja kapcsolatainkat, hogy legtöbbször tudomást sem
szerzünk erről a mély belső erőről. Ha azonban elégedetlenek vagyunk
magánéltünk e lényeges területével, a lehetőség nyitva áll, ehhez azonban újra
kell tanulnunk az emberi kapcsolatokat. Azért érdemes, mert a jó és a rossz
minta is átörökíthető nemzedékről-nemzedékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése