Az AIDS és a gyermek

„Tragikus, ha a gyermek AIDS-ben hal meg. Még tragikusabb az anya számára azt megtudni, hogy a gyermeke tőle fertőződött meg” – írta nyolc évvel ezelőtt David L. Heymann, az Egészségügyi Világszervezet AIDS-programjának kutatási igazgatója. Akkoriban még csak sejteni lehetett azt, ami napjainkra – különösen a fejlődő országokban – valósággá vált: milliós nagyságrendben fertőződnek meg gyermekek is e betegség vírusával, s ez nemcsak a társadalom, hanem az orvosok számára is nagy kihívás.

Minden jel arra vall – mondta C. M. Wilfort, az amerikai Duke Egyetem orvosi központjának nyugdíjas gyermekgyógyász-professzora –, hogy az AIDS vírusa (a HIV) agresszívabban viselkedik a gyermekek szervezetében, mint a felnőttekében. Ez abban nyilvánul meg, hogy hamar tönkreteszi a védekezési rendszerüket, s gyorsan halálra vezet.
Mindezért csaknem mindig az anya a felelős, hiszen a HIV a terhesség alatt, a szülés során és a szoptatáskor is megfertőzheti a gyermeket.

Azért írtuk feltételes módban, mert az esetek többségében a HIV-pozitív vagy az AIDS-es anyának HIV nélküli gyermeke születik.

A fő gondot az okozza, hogy a leendő anyák java része nem tud fertőzöttségéről, hiszen az AIDS tünetei gyakran csak évek múltán jelennek meg, s minthogy ez a kórokozó nem avatkozik bele a termékenységbe, a lappangási idő alatt több gyermekük születhet. Az viszont a szerencse dolga, hogy melyik gyermek jön fertőzésmentesen a világra, s melyik hal bele rövidesen ebbe a rettegett kórba.

Gyakoribbak a fertőzések

A HIV gyermekkori agresszivitása hamar megmutatkozik.

Típusosnak mondható, hogy az általa keltett betegség tünetei már az első életévben megjelennek. Minthogy ez a kórokozó a védekezési rendszert támadja meg és gyengíti le, elhárul az akadálya annak, hogy a csecsemő- és a kisgyermekkorban amúgy is gyakori fertőzések kioltsák az életet.

A felmérések azt mutatják, hogy a HIV-vel fertőzött csecsemők egyhatoda nem éri meg a negyedik születésnapját, s olyanok is szép számmal akadnak, akik már csecsemőkorukban áldozatul esnek az AIDS-nek.
A HIV agresszivitását az is mutatja, hogy a felnőttektől eltérően hamar megtámadja az agyat.

Minthogy az ember nem teljesen kifejlődött aggyal születik, hanem egy ideig még új idegsejtek jönnek létre benne, ha e sejtek kialakulását valami (például a HIV) megzavarja, az károsítja az intellektuális fejlődést, az akaratlagos (motoros) működéseket és azok összehangolását egyaránt. Ennek maradandó következményei lesznek, hiszen egy-két év után leáll az agyi idegsejtek képződése, s így nincs remény arra, hogy a későbbiekben pótlódjanak.
Visszamaradhat a HIV-vel fertőzött gyermek növekedése és testtömegének a gyarapodása is. Minthogy ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermek fejlődésével valami baj van, a tüzetes kivizsgálás során fény derülhet a fertőzöttségére.

Tekintettel arra, hogy a HIV-et hatásosan irtó gyógyszerektől rendessé válik a gyermek növekedése, közvetve ez is jelzi a kezelés eredményességét.
Nem kímélik a HIV-pozitív vagy az AIDS-es gyermekeket a baktériumos és a vírusos fertőzések sem, csakhogy az ő körükben ezek súlyosabb lefolyásúak, mint egészséges védekezési rendszerű kortársaik esetében.

Ráadásul rövidre szabott életük során többször is kiújulhatnak. Még a bárányhimlőről is elmondható ez, holott az átvészelése rendesen életre szóló védettséget nyújt.

A felmérések azt mutatják, hogy az AIDS-es gyermekek mintegy egyötöde gennyes agyhártya- vagy tüdőgyulladásban betegszik meg, s ezek a súlyos bajok az antibiotikumos kezelés ellenére a gyermek életére törnek.

Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a HIV-pozitív gyermekek mielőbb meg kell kapják a kötelező védőoltásokat, mert ezáltal csökkenthető a kórokozók kártétele. Egyedül a tébécé elleni vakcinálást nem ajánlják a szakemberek, mert ennek súlyos mellékhatásai lehetnek.

Nagyobb a vírusszám

Számos kutatót foglalkoztat az a kérdés, hogy miért olyan gyors a gyermekkori AIDS lefolyása. Az újabb vizsgálatok azt sugallják, hogy ennek a tartósan nagy vírusszám az oka. Minél több HIV van ugyanis a testben, annál gyorsabban tönkreteszi a védekezési rendszert.

A felnőttek esetében az tapasztalható, hogy a fertőzés után felszökik a vírusszám, egy idő múltán azonban – amikor még ép a védekezési rendszer – a HIV száma csökkenni kezd. Ez a gyermekek esetében nemigen következik be: kezelés híján mindig sok vírus mutatható ki a vérükből.

Minthogy a sok víruson nehezebb úrrá lenni, mint amikor nem halad meg egy bizonyos szintet a vírusszám, emiatt nincs akadálya annak, hogy a HIV rombolása nagymérvű legyen. Ez, sajnos, megrövidíti az életet.
Az elmondottakból az következik, hogy a gyermekkori HIV-fertőzést mielőbb kezelni kell. Míg a felnőttek esetében nem egyöntetű az orvosok véleménye a tekintetben, hogy bizonyos vírusszám alatt érdemes-e elkezdeni a beteg gyógyszeres kezelését, gyermekekről szólva ez fel sem szabad merüljön. Régebben heteket, sőt hónapokat is késlekedtek az orvosok a kezelés elkezdésével a kórisme birtokában is. Manapság egyre nagyobb azoknak a tábora, akik azt vallják, hogy mihelyt a gyermek HIV-pozitivitására fény derült, azonnal gyógyszereket kell kapnia

Nem felejthető el!

A gyermekek HIV elleni kezelésére ugyanazok a gyógyszerek szolgálnak, amelyeket a felnőttek is kapnak.

Az életkori különbségből azonban problémák adódtak.

Először is az, hogy ezeket a készítményeket annak idején felnőtteken próbálták ki, s elmaradt a gyermekeken való tesztelésük. Ekképp nem állt az orvosok rendelkezésére olyan ajánlás, hogy a gyermekek mekkora adagban szedhetik őket. A HIV-pozitív és az AIDS-es gyermekeket kezelő orvosok ezért arra kényszerültek, hogy a testtömeg ismeretében maguk számolják ki adagjukat.

E téren örvendetes változás következett be, hiszen az új készítményeket gyermekeken is kipróbálják, így nem okoz nehézséget az adagolásuk.
Az viszont továbbra is gond, hogy az egészen kicsik nem tudják lenyelni a tablettákat, márpedig bizonyos gyógyszerek nem oldódnak vízben, így porrá törve sem könnyű ezeket lenyeletni velük.

Ráadásul az ízük is rossz. S ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a HIV elleni gyógyszereket hármas-négyes kombinációban, naponta kétszer-háromszor és az év minden napján szedni kell, ez igen nagy feladat elé állítja a szülőket és az egészségügyieket egyaránt.

Ezúttal ugyanis nem fordulhat elő, hogy a gyermek valamilyen ok (például feledékenység) miatt nem kapja meg az éppen esedékes gyógyszeradagját, mert a HIV amúgy is nagyon hajlamos az örökletes módosulásra, így ha meggyengül a gyógyszeres védelem, könnyen kialakul a gyógyszer(ek)nek ellenálló törzse. Ennek a következményét aligha kell hangsúlyozni.
A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermekek HIV elleni kezelése nem megnyugtató. Minthogy a fertőzöttek túlnyomó többsége afrikai és ázsiai szegény országokban él, nagy részük hozzá sem jut a szükséges, ám igen drága gyógyszerekhez. Ez az oka annak, hogy körükben valósággal arat a halál, s egyelőre remény sincs rá, hogy ne így legyen.

Nagyrészt megelőzhető

Tekintettel arra, hogy az AIDS-es beteg semmilyen módon nem gyógyítható meg, e betegséggel kapcsolatban is előtérben van a megelőzés.

Az orvosok szerint mindent el kell követni a HIV-vel való fertőződés elkerülése végett.

Ellenőrizni kell az átömlesztésre szánt vért és vérkészítményeket,

Kerülni kell a csírátlanított eszközökkel végzett intravénás kábítószerezést, s a veszélyeztetettek csak gumi óvszerrel közösüljenek.

Ma már arra is lehetőség van, hogy a HIV-nek az anyából a gyermekbe való átjutását nagy valószínűséggel megakadályozzák.

Négy évvel ezelőtt kezdődött az a közös amerikai–francia kísérlet (ennek amelynek során a HIV-vel fertőzött nők terhességüknek a 14. hetétől a szülés elérkeztéig szájon át szedtek HIV elleni gyógyszert, majd a szülés megindulásakor vénásan kapták ezt a készítményt. A világra jött gyermekeket hathetes korukig kezelték a gyógyszerrel. Az eredmény a kutatókat is meglepte. Míg a kezeletlen HIV-pozitív anyák gyermekeinek a 26 százaléka született fertőzötten, addig a gyógyszeres védelemben részesítettekének csak a 8 százaléka.
Még nem tisztázták a kutatások, hogy miképp óvja meg a gyógyszer a magzatot, illetőleg a születéskor fertőzésnek kitett újszülöttet, hiszen nem csökkenti szembeszökően a vírusszámot.

Az viszont bebizonyosodott, hogy sikeres ez a beavatkozás. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa bizonyos részein sokkal kevesebb gyermeket fertőzött meg HIV-vel az anyja.

(A Scientific American

Szelektiv-Kismama-Info-

#1 Dr.BauerBela

---