A HOLDKÓROSSÁG

Holdkórosság

Alvajárók

Lunatikusnak, alvajárónak nevezi a népnyelv a holdkórosokat.

E probléma előfordulása leggyakoribb az 5–7 éveseknél, a serdülőkorban általában spontán megszűnik.

Elvétve felnőttkorban is megmarad, ilyenkor orvosi ellenőrzésre van szükség.

5-12 éves kor között egyes szerzők szerint a gyermekek kb. 15 százalékának volt legalább egy ízben alvajárásos tünete, a fiúknál gyakrabban fordul elő.

Okai között tartják számon a genetikus, örökletes hajlamot, de kiválthatják fizikai, testi és lelki hatások, traumák egyaránt. Nagy valószínűséggel figyelhető meg súlyos környezeti ártalom, például családtag halála, kórházba kerülés esetén vagy műtétet követően.

Szorongásos rohamok

Idegélettani szempontból különbséget teszünk az alvajárás (szomnambulizmus), a pavor nocturnus (éjszakai felriadás, rémület) és a lidérces álmok között.

Az első kettő az alvás úgynevezett lassú fázisaiban a lidércálom pedig a „paradox alvásban”, kíséretében jön létre. Ilyenkor álmodik a gyerek és a felnőtt. Kívülről felismerhető ez az állapot a gyors szemmozgásokról.

Mindegyik alvászavar éjszakai szorongásos rohamnak felel meg, amely a nyugodt alvást biztosító működések elégtelen voltát jelzi. A szorongás a szervezetben adrenalint mozgósít, amelynek túltermelése ébresztő hatású, az élettani, normál alvást megzavarja, és meg is akadályozhatja

A kóros alvás fő okai: érzelmi sokk, tartósan ható érzelmi trauma. A rohamok sűrűsödése, a lidércálom átmenete pavor nocturnusba vagy alvajárásba mindig egy súlyosbodó pszichés állapot jelzése a gyermeknél. A kóros alvásformák történéseit nemcsak a gyermek, hanem a környezete is traumaként éli meg.

Felriad

Nehéz eldönteni, hogy kinek a számára félelmetesebbek az események: a gyermeknek vagy a szülőknek? Szerencsésnek tarthatjuk, hogy a pavor nocturnus esetében a gyermek reggelre semmire sem emlékszik vissza.
Csak a teljes felébredés során ismeri fel a körülötte lévőket, de rögtön alszik is tovább. Általában egy-két órával a lefekvés után jelentkezik az éjszakai felriadás; a gyermek nyugtalanul dobálja magát, majd felkiált, hadonászik. Még ha a szemét tágra is nyitja, nem vesz tudomást a környezetéről. A megnyugtató szavakra, a szeretetteljes simogatásra megnyugszik, a roham hamar lezajlik.

Holdkórosság

Hasonló tüneteket tapasztalunk a szomnambulizmus esetében is.

Elalvás után 1-3 órával jelentkezik, a gyermek tágra nyitott szemekkel, messzire néző tekintettel felül az ágyában, majd lassan felkel, járkálni kezd a szobában. Van, aki lassú léptekkel elindul a szülei szobájába, tapogatózva jár anélkül, hogy nekimenne a bútoroknak. Lehet, hogy válaszol a szülei szavára, szót is fogad nekik, kérésükre lassan visszatér a fekhelyére, vagy eljut a szülei szobájába, s valamelyikük ágyába bújik. Jó, ha ilyenkor megnyugtató szavak kíséretében visszakísérjük, visszavisszük a saját ágyába, rövid ideig melléülünk, szelíd szavakkal tovább nyugtatjuk.

Megszidni sosem szabad, sem éjjel, sem a reggeli felébredés után!

Az alvajáró nem emlékszik vissza az éjszakai bolyongására. A szomnambulizmus, a pavor nocturnus (éjszakai felriadás, rémület) és a lidérces álmok kezelése gyermekpszichoterápiás módszerekkel történik–

SZELEKTIV-KISMAMA-INFO

#1 Dr.BauerBela

---