GYERMEK BARÁTSÁG

Gyermek barátság ….mert “barát nélkül gyenge még a sárkány is”!

A játszótárs, a barát már egészen kicsit kortól meghatározó lehet a gyermekek életében.

Mi emberek , már 6 hetes csecsemőként is ösztönös mosollyal reagáluk a felénk hajoló arcokra, (szociális mosoly), és már kisgyermekként is megváltozik a viselkedésünk ha egy mások emberi lény kerül a közelünkbe. Egy várakozó, felfokozott , izgalmi állapotba kerülünk (prestancia feszültség), hiszen a másik jelenlétében határozottabban éljük meg önmagunkat. A gyermekkortól kezdve a játszótárs, a barát jelenlétében fejlődik igazán az énkép és az “én élmény”. Szinte észrevétlenül beindul a szociális tanulás.

A gyermekbarátságok fejlődési szakaszai:

együttlét: Az együttlét a gyermekek közötti társas kapcsolódás legalacsonyabb formája. Csupán egy helyen vannak, de még nem beszélgetnek, nem tevékenykednek közösen.

együttmozgás: Az együttmozgás már egy fejlettebb társas kapcsolódási forma, az egyik gyerek csinál valamit, a többiek pedig elkezdik leutánozni azt. A kölcsönös utánzásból együttmozgás lesz. (Pl: Ovisoknál gyakran látni, hogy valamelyik gyerek elkezd utánozni egy állatot – például cicát- néhány gyerek csatlakozik hozzá, és egy idő után már sok-sok cica mászik, somfordál, vagy domborítja a hátát a játszószőnyegen. )

tárgy körüli összeverődés: Ezt a kapcsolódási formát akkor tapasztalhatjuk, ha a gyerekek összegyűlnek egy-egy érdekes tárgy körül és együtt figyelik azt. Csupán szemlélődés történik, de maga a tárgy már központot képez számukra. ( …erre a fejlődési szintre mi felnőttek is visszaesünk időnként, < és regressziót élünk át > amikor “összeszalad a ház” stílusban hosszasan és csoportosan bámészkodunk egy-egy érdekes esemény, dolog, vagy történés körül )

összedolgozás: Ez már igazi aktív társas kapcsolódási forma, akkor tapasztalhatjuk amikor a gyerekek például építőkockákból közösen (várat) építenek. Ugyanazon az építményen dolgoznak és közösen hoznak létre valamit.

tevékenység és szerep: Ez már a legfejlettebb szint, a gyerekek például családot, boltocskát, orvososdit stb játszanak és előre kiosztják a szerepeket egymás között. ( pl: “én leszek a doktor bácsi, te leszel a beteg, ő pedig az ápolónéni” )

Ezek a kisgyermekkori és óvodás társas kapcsolódások bármennyire is kezdetlegesek és suták, nagyon fontosak a későbbi igazi barátságok kialakításának képessége és a szociális tanulás szempontjából. A társas együttlét biztonságot ad a gyermeknek, kielégíti a közlésigényét, fokozottabb indulati szinezetű és tartalmilag gazdagabb, mint az egyedüli játék.

És sohase feledjük: “barát nélkül gyenge még a sárkány is ” ….

http://www.tundertanoda.hu

#1 Dr.BauerBela

---