Veszélyhelyzet, baleset túra közben
Egy kirándulás, vagy túra során fel kell készülnünk arra is, hogy bajba is kerülhetünk, amit a segítség megérkezéséig nekünk kell kezelnünk. Szándékosan nem írtam azt, hogy megoldanunk, mert ez a szakemberek feladata. A mi feladatunk tehát az, hogy az esetleges közvetlen életveszélyt elhárítsuk, és a hivatásos mentőknek hírt adjunk a bajról.
Ez azonban néha nem is egyszerű feladat. Előfordulhat, hogy a helyszínen nincs térerő, és így a mobil telefonunkat nem tudjuk használni. Ilyen esetekben muszáj a sérültet hátra hagyva helyet változtatnunk, magasabb vagy nyíltabb helyet keresve, ahol már van térerő. Ilyenkor a sérültet (ha az állapota engedi, lásd „hátsérülések” címszónál) helyezzük kényelembe, takarjuk be, esetleg készítsünk neki egy kis tábortüzet, ha hűvösebb az idő, és így hagyjuk magára.
Ha van nálunk GPS- készülék, akkor a sérült helyzetét rögzítsük, és így ha sikerül a mentőkkel kapcsolatot teremteni, akkor a sérült koordinátáit megadva a mentők (esetleg helikopterrel) egyenesen a sérülthez mehetnek.
Veszélyhelyzetek típusai
Fizikai sérülések:
A fej sérülései:
Általában jól látható sérülésekről van szó, de vannak kivételek. A sérültet óvatosan fektessük le. Az esetleges nyílt sérülést tiszta (lehetőleg steril) gézzel fedjük le. Mivel a fej sebei általában erősen véreznek, ha másképp nem tudjuk elállítani a vérzést, nyomjuk erősen, de óvatosan és körkörös szorító kötést ne alkalmazzunk. Ha a sérült magánál van, kérdezzük ki, hogy mit érez, mik a tünetei. Ezután értesítsük a mentőket. A sérültet igyekezzünk megnyugtatni.
Végtag törések, ficamok:
Hogy pontosan melyikről van szó, azt néha csak a szakember tudja megállapítani, persze vannak nyilvánvaló esetek is, pl. nyílt törések esetén. A sérültet csak annyira mozgassuk, amennyire elengedhetetlen (pl. ha vízben van, onnan muszáj kihozni). Fektessük le, és a sérült testrészt igyekezzünk rögzíteni. Nyílt sérülést steril mull-lappal fedjük le. Intenzív vérzés esetén nyomókötést kell alkalmazni: a mull-lapokból vastagabb réteget (párnát) képezünk, a vérzés helyére tesszük és gézzel körül tekerve (szorosan) rögzítjük.
Hátsérülések:
Leggyakrabban magasról leeséseknél, de néha egyszerűbb „szerencsétlen” eséseknél is bekövetkezhet hátsérülés. Ilyen esetekben fontos, hogy ne mozgassuk a sérültet, a lehetséges gerinc sérülés veszélye miatt. Ha a sérült hátfájásra, végtag zsibbadásra, esetleg érzéketlen végtagra panaszkodik, akkor nagy lehet a baj. Takarjuk be, próbáljuk megnyugtatni, és hívjuk a mentőket.
Nagyobb vágott, szúrt sérülések: néha egy peches esésnél előfordul, hogy valamilyen tereptárgy (éles kő, ferdén letört faág) okoz vágott vagy szúrt sérülést. A seb környékét alkoholos fertőtlenítővel tisztítsuk meg.
Magát a sebet tiszta vízzel (szénsavmentes ásványvíz) öblítsük ki, majd mull-lappal fedjük le illetve gézzel kössük be. Intenzív vérzés esetén a fent leírt módszerrel nyomó kötést alkalmazunk, ezután hívjuk a mentőket.
Belső sérülések:
Ezek nem láthatóak kívülről, azonban ha pl. tudjuk, hogy a sérültet erős ütés érte a testén (mellkas és has tájéka), akkor számolni kell a belső sérülés lehetőségével. A beteg általában belső fájdalomról, vagy nyomásról panaszkodik, de sajnos vannak olyan sérülések (máj és lép sérülései) melyeket a beteg nem biztos, hogy érez, ennek ellenére életveszélyesek lehetnek. Mindenképpen hívjunk mentőt, és ha belső sérülést gyanítunk, azt jelezzük a mentőknek. Nem baj, ha tévedünk, mert „jobb félni, mint megijedni”.
Horzsolások, kisebb vágások:
Ha pl. főzés közben a késsel megvágjuk magunkat, akkor a sebet tiszta vízzel kiöblítjük, a seb környékét alkoholos fertőtlenítővel megtisztítjuk, és gézzel bekötjük. Hasonlóan járunk el a horzsolásokkal, zúzódásokkal is. Ezek miatt nem kell mentőt hívni, sőt jelentéktelen sérülések esetén a túrát sem kell megszakítani. Ha azonban komolyabbnak látszik a sérülés, akkor jobb befejezni a túrát, és elmenni az orvoshoz. Mindezt józan belátásunkkal magunk is eldönthetjük.
Égés, forrázás:
Külön kell megemlíteni az esetleges égési és forrázásos sérüléseket. Az ilyen eseteknél a legfontosabb a sérült testrész azonnali hűtése, lehetőleg folyó vízzel, legalább 15 percig. Ha nincs elegendő vizünk, akkor azzal ami van nedvesítsünk meg egy tiszta ruhát (kisebb felületű sérülésnél mull-lapot) és a sérült felületre helyezve próbáljuk hűteni azt. Az égett felületet ne kenjük be semmivel! Haladéktalanul hívjuk a mentőket.
A következő csoportba a kígyómarás, rovarcsípés, és a mérgező növények következtében fellépő veszélyhelyzetek tartoznak.
Kígyómarások:
A mi környékünkön csupán kettő mérges kígyó őshonos: a keresztes vipera és a parlagi (rákosi) vipera. Mindkettő erősen veszélyeztetett faj, fokozottan védettek! Alapszabály, hogy ha kígyóval találkozunk, nem fogjuk meg, és nem is bántjuk!
A két faj közül főleg a keresztes vipera jelent veszélyt az emberre; marása akár halált is okozhat.
A parlagi vipera kevésbé veszélyes, mivel a mérge gyengébb és az állat is kisebb termetű; marása egy „kicsit erősebb” rovar csípéssel egyenértékű általában.
A keresztes vipera 70-80 cm-esre nő meg. Alapszíne általában sötét szürkés, esetleg barnás. Hátán sötét cikk-cakk vonal fut végig. Ritkán előfordulnak teljesen fekete példányok is.
A parlagi vipera ritkán haladja meg az 50 cm-t. Alapszíne világosabb szürke, vagy drapp. Hátán sötétebb cikk-cakk vonal fut végig. Mára kizárólag Magyarországon fordul elő, más élőhelyeiről kipusztult. Nálunk foltokban szigetszerűen fordul elő a Duna-Tisza közén és a Hanságban. Kedveli az elhanyagoltabb füves-gazos területeket.
Kígyómarás esetén az első teendő az, hogy a sérültet lefektetjük. Nyugtassuk meg és ne engedjük mozogni, hogy a vérkeringést ne fokozzuk. Ha a marás végtagot ért, akkor a sérült végtagot a marás fölött egy szíjjal, vagy zsinórral körültekerve elszorítjuk, elzárva sérült részt a vérkeringéstől. Így lassítjuk a méreg szétterjedését a testben. Fontos azonban, hogy a szorító kötést 18-20 percenként két-három percre fellazítsuk, különben az elzárt végtag elhalhat! Szintén fontos, hogy a kígyót igyekezzünk megfigyelni, a külsejét megjegyezni, hogy a mentőknek információt adhassunk róla.
Rovarcsípések
Szúnyogok:
Ha a szabadban tartózkodunk, akkor a leggyakrabban a szúnyogok csípéseit kell „elszenvednünk”. Ez éppenséggel nem számít vészhelyzetnek, csupán kellemetlen a dolog, bár meg kell említeni, hogy a kicsi gyermekek sokkal érzékenyebbek a szúnyogcsípésre, mint a felnőttek. Megelőzésre szúnyogriasztót használunk, a már „megnyert” csípéseket pedig antihisztamin tartalmú kenőcsökkel „kezelhetjük”. Ezekről bővebb tájékoztatást a gyógyszertárakban kaphatunk.
Kullancsok:
Sokkal nagyobb kockázatot jelentenek a kullancsok. Ezek az élősködők a ruhák illesztéseinél férkőznek a testfelületünkhöz. Különösen a hajlatok tájékát kedvelik, mert itt rejtve vannak, és a bőr is vékonyabb. A kullancsok azért jelentenek veszélyt, mert a csípés kezdetekor fájdalomcsillapító hatású váladékot engednek a sebbe (hogy ne érezzük a csípést), és ezzel együtt több súlyos betegség kórokozóival is megfertőzhetnek minket.
Ha kullancsot találunk magunkon (a hajlatokat, és a hajas fejbőrt szeretik), akkor kullancs-kiszedő csipesszel (gyógyszertárban kapható) óvatosan szedjük ki.
Méhek, darazsak:
A darázsfészket messzire kerüljük el. Egy rossz helyen (pl. nyakon, száj környékén) elszenvedett csípés során igazi veszélyhelyzet alakulhat ki
Gyakran előfordul, hogy méhek vagy darazsak csípését szenvedjük el, miközben önfeledten jövünk-megyünk, növények között nyúlkálunk, esetleg figyelmetlenül telepszünk le, és közben ráülünk, vagy fekszünk „valakire”. Tudnunk kell, hogy ezek a rovarok csak akkor csípnek, ha veszélyben érzik magukat.
Ezért fontos, hogy ha egy ilyen rovar jár a közelünkben, akkor ne csapkodjunk, próbáljunk nyugodtak maradni.
Ha mégis megcsíp, az elég kellemetlen égő fájdalommal jár, a csípés helye pedig megduzzad, begyullad. A már említett antihisztamin tartalmú kenőcsök itt is segítenek, ez általában elegendő is. A tünetek egy napon belül csökkennek. Kisgyermekek szervezete hevesebben is reagálhat a méregre, ezért ha őket csípi meg egy méh, vagy darázs, akkor figyeljünk oda, és ha kell vigyük őket orvoshoz. Különös figyelmet kell fordítani az arc és nyaktájékon, esetleg szájon lévő csípésekre, mert a kisgyerekek hajlamosabbak a szövetek duzzadására és légzési akadályt képezhet a megdagadt csípés.
Vannak olyan emberek, akik allergiásak a méh- és darázscsípésre, az ő számukra akár életveszélyes is lehet egy csípés. Ha tudjuk, vagy gyanítjuk, hogy a sérült allergiás (ilyenkor a csípés környékéről erős és folyamatosan terjedő duzzanat indul ki, illetve légszomj és/vagy nehéz légzés lép fel), akkor azonnal hívjuk a mentőket, a sérültet pedig fektessük le és nyugtassuk meg.
Lódarázs:
A lódarázs fokozott veszélyt jelent az emberre. Külsőre kb. úgy néz ki, mint egy „sima” darázs, csak sokkal nagyobb; testhossza (fej + tor + potroh) kb. 3,5-cm. Azért veszélyes mert nyáron a nagy melegek idején kifejezetten agresszív, könnyen támad és mérete miatt az egy csípéssel bejuttatott méreg mennyiség is nagyobb, ráadásul többször is tud csípni. Ha lódarazsat látunk, jobb távozni a helyszínről, de ne fussunk (ez felingerelheti őket), hanem nyugodtan sétáljunk el.
Hangyák:
Ha valahol lepihenünk, vagy tábort verünk, előbb-utóbb dolgunk akadhat a hangyákkal is. Ha nem figyelünk, és közéjük nyúlunk vagy ülünk akkor felmászhatnak ránk, és meg is csíphetnek minket. A hangyacsípések nem igazán veszélyesek, bár ha sok csípést szenvedünk el, az elég kellemetlen tud lenni.
Érdemes vigyázni, hogy a hangyák a ruházatunk alá ne férkőzhessenek be.
A hangyacsípés a gyerekek esetében a szúnyog csípéshez hasonlóan erősebb tüneteket okozhat, ezért a gyerekeket különösen óvjuk a hangyáktól. Az antihisztamin tartalmú kenőcs a hangyacsípés esetében is csökkenti a tüneteket.
Növényi mérgezések
Hazánkban rendkívül sokféle mérgező növény él, melyek bemutatása meghaladja ennek az oldalnak a kereteit.
Egy dolog biztos: kirándulás, túra során nagyon körültekintőnek kell lenni, ha valamilyen növényt meg akarunk kóstolni!
Csak olyan termést vagy gyümölcsöt együnk meg, amit biztosan ismerünk! Különösen figyeljünk oda a gyerekekre, mert ők egy pillanat alatt képesek bármit megenni, ami megtetszik nekik.
Ide kívánkozik a gombák kérdése is ( bár a gomba nem növény). Nálunk sok ehető gomba él, de még ennél is több a mérges gomba (némelyik halált is okozhat). Ezért ha úgy döntünk, hogy gombaszedéssel próbálkozunk, és nem ismerjük a gombákat, akkor legalább arra figyeljünk, hogy csak egyforma gombákat szedjünk össze és a gomba teljes egész legyen, tehát látható legyen a szára, kalapja és bocskora is (ha van neki)!
Kirándulás közben szedhetünk gombákat, de mindenképpen vizsgáltassuk meg őket hivatásos gomba szakértővel. Egy túra során az egyik legsúlyosabb veszélyhelyzet a gombamérgezés
Ezeket azután feltétlenül vizsgáltassuk meg hivatásos (papírral rendelkező) gomba szakértővel!
Én a magam részéről nem ajánlom a gombaszedést, mert nagy a kockázat (én imádom a gombás ételeket, de nem létezik olyan étel, amiért a bőrömet kockáztatnám). Ha azt gyanítjuk, hogy minket, vagy útitársunkat mérgezés ért, próbálkozzunk hánytatással, és feltétlenül hívjunk mentőt!
http://kirandulasabc.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése