Szülő-gyermek kapcsolat: a hiányzó láncszem
Semmi kétség: szülőnek lenni nem könnyű feladat és nem kis felelősség! Szülőként időnként tehetetlennek, tanácstalannak érezhetjük magunkat, sőt még azt is megkérdőjelezhetjük, hogy vajon tényleg jó szülők vagyunk-e.
Ugyanakkor mindenki a szülőket vádolja, ha valami félresiklik a gyereknevelésben, de senki sem képezi őket. Évente sok millió új anya és apa "veszi fel" azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt, aki majdnem teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, úgy nevelni, hogy kedves, együttműködő, tevékeny emberré, a társadalom hasznos tagjává váljon. Van-e ennél nehezebb és felelősségteljesebb munka? Nem hiszem.
És hányunkat tanítottak meg rá? Tény, hogy majdnem minden szülő úgy neveli gyerekét és kezeli családja gondjait, ahogyan saját szüleitől látta, azok pedig saját szüleiktől és így tovább. A nevelésben tulajdonképpen kétezer éves módszerekre támaszkodunk.
Nem mintha a pszichológia, a fejlődéslélektan és más viselkedéstudományok nem halmoztak volna fel új ismeretanyagot a gyerekekről, szülőkről, személyközti kapcsolatokról, a másik ember fejlődésének elősegítéséről, a hatékony kommunikációról, az emberi kapcsolatok erejéről, a hatékony konfliktusmegoldásról.
Csakhogy ezek az információk nem igazán jutnak el a szülőkhöz!
Szükségszerű először a hagyományos jutalmazás-büntetés vizsgálatára..
A fegyelmez" szó rokon értelmű szavainak hosszú listája: kormányoz, kézben tart, tilt, korlátoz stb. az irányításnak valamilyen fajtáját határozzák meg, mindegyikük a kontrollra, a hatalom bevetésére utal. De honnan is ered a szülők hatalma? Valahol mindenki tudja, hogy a vezetők ereje a mézesmadzag és a nádpálca használatából származik, vagyis a jutalmazás és büntetés bevetéséből. A szülő hatalmának egyik forrása, hogy olyan eszközök (jutalmak és büntetések) vannak a birtokában, amelyek segítségével irányítani tudják a gyerek viselkedését. Pl. ha a gyerek egy új kisautóra vágyik, a szülő megígérheti neki: "Ha ezen a héten minden nap megeszed az ebédet, veszek neked egy kisautót!" (jutalmazás) vagy mondhatja a következőt: "Ha nem eszed meg az ebédet, nem kapsz kisautót!" (büntetés).
Ám, hogyan kellene működnie a jutalmazásnak és a büntetésnek, hogy hatékonyak legyenek vagy hogy egyáltalán működjenek?
A jutalmazás hatékonyságához pl. a következő feltételeknek kell teljesülnie:
1. Az irányítottnak (gyereknek) elég erősen kell akarnia vagy kívánnia valamit, hogy úgy viselkedjen ahogy az irányító (szülő) elvárja.
2. Az szülő által felajánlott jutalomnak a gyerek számára valóban kívánatosnak kell lennie, olyan valaminek, amely várhatóan kielégíti valamilyen szükségletét.
3. A gyereknek a jutalmat osztó irányítótól kell függnie, vagyis a gyerek képtelen legyen önmaga kielégíteni igényét.
Csakúgy, mint a jutalmazás, a büntetés kiszabása is jelentős szakértelmet kíván, hogy a gyerek hatékonyan irányítható legyen:
1. A gyereknek úgy kell éreznie , hogy a büntetés megfosztja őt valamitől, fájdalmas, kerülendő, ártalmas - vagyis elrettentőnek kell lennie számára.
2. A büntetésnek eléggé elrettentőnek kell lennie ahhoz, hogy a nemkívánatos viselkedést megszüntesse.
3. Az irányítottnak képtelennek kell lennie arra, hogy elmeneküljön a büntető helyzetből vagy akár a kapcsolatból.
4. Az egyszer már megbüntetett viselkedést mindig büntetni kell.
5. A büntetésre közvetlenül azután kerüljön sor, hogy a helytelen viselkedés bekövetkezett.
6. A büntetésnek nem szabad más gyerekek, személyek jelenlétében lezajlania, mert zavarba jöhet és agresszívan fordulhat az irányító felé.
7. A büntetőnek ügyelnie kell arra, hogy a viselkedés soha ne jutalmazódjon.
8. A gyereket nem szabad túl gyakran vagy túl súlyosan büntetni, máskülönben "lelépnek" - föladják a próbálkozást, elhagyják a terepet, elköltöznek otthonról, otthagyják az iskolát stb.
A jutalmazásnak és büntetésnek egyaránt számtalan buktatója van.
Eljön az idő amikor a jutalmak értéküket veszítik (egy idő után már nem válik be az az ígéret pl. ha jó lesz a gyerek, a decembert megelőző hónapokban a Mikulás szép ajándékot fog hozni), saját maguk megtudják szerezni a jutalmakat (a serdülő elmegy a szünidő alatt dolgozni és megkeresi a zsebpénz), előfordulhat, hogy a jutalom elérése túl nehéznek tűnik vagy az elfogadható viselkedés jutalom nélkül marad (nem leshetjük gyerekeinket minden percben). Nem ritka, hogy a gyerek már csak a jutalomért hajt ("Tetszik amit rajzoltam?", "
A büntetés, ezen belül is a gyerek testi bántalmazása (elfenekelés, a sokat emlegetett "atyai pofon", pálcázás stb.), viszont több veszélyt rejt magában. A gyerekek büntetését helyeslők soha nem restek azzal érvelni, hogy az ő büntetésük enyhe, jóindulatú és szerető. Azt tartják, hogy csak a súlyos büntetés kegyetlen, embertelen és nem szeretetből fakad, mindez pedig a jóindulat külszínét kölcsönzi a büntetés mellett állásfoglalóknak. Először is fontos leszögezni, hogy az enyhe büntetés nem játszhatja az elrettentő szerepet.." A súlyosabb fizikai büntetés viszont komoly testi és lelki sérülést okozhat és minél kisebb korban érik ilyen hatások a gyereket, a következmények annál súlyosabbak. Ugyanakkor számtalan kutatás bizonyítja, hogy a büntetés erőszakot és agresszivitást szül, egy idő után a szülők elkerülhetetlenül kifogynak a büntetésekből, valamint, hogy a gyerek szigorú büntetése szellemi egészségükre nézve rendkívül veszélyes.
Nem hanyagolhatóak el a gyerekek által használt védekező mechanizmusok sem, amelyekhez akkor folyamodnak, amikor a szülők irányítani próbálják őket. Ezeket 3 csoportba sorolhatjuk:
1. Megküzdő jellegűek
• ellenállás, dac, elutasítás
• lázadás, szófogadatlanság, engedetlenség, feleselés
• megtorlás, visszavágás, ellentámadás, vandalizmus
• verekedés, ellenségeskedés, harciasság
• szabályok, törvények megszegése
• hisztéria, düh
• hazudozás, megtévesztés, az igazság elrejtése
• mások hibáztatása, befeketítése
• mások fölötti basáskodás, zsarnokoskodás
• összefogás, szövetség kialakítása, a felnőtt elleni szervezkedés
• versengés, a győzelem vágya, a kudarc gyűlölete
2. Menekülő jellegűek
• visszavonulás, fantáziálás
• csavargás
• kivonulás, menekülés, kimaradás az iskolából, otthonról, elrohanás,
• némaság, ignorálás, a beszélőviszony megszüntetése, a felnőtt "leírása", távolságtartás
• félősség, félénkség, gyávaság, halk beszéd, húzódozás minden új kipróbálásától, gátlásosság
• megbetegedés, pszichoszomatikus megbetegedések kialakulása
• kényszerevés, szertelen fogyókúra
• alkoholhoz, kábítószerhez folyamodás
3. Megadó jellegűek
• hízelgés, udvarlás, bókolás, talpnyalás, a felnőtt kegyeinek elnyerése
• feladás, legyőzöttség érzése, lézengés, tengés-lengés,
• sírás, zokogás, depresszió vagy reménytelenség érzése
• bátorítás és állandó helyeslés igénye, bizonytalanság érzése
• meghunyászkodás, konformizmus, behódolás, engedelmessé válás
Önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés: akkor mit tehetünk mint szülők? Vagy egyáltalán tehetünk-e valamit? Hogyan lehet a gyereket másképp, mint nem-fegyelmezéssel irányítani? Mi lesz a szülői tekintélyünkkel?
A büntetés és jutalmazás helyett, amely nem más mint a gyerek külső irányítása, olyan alternatívát ajánlunk a szülőknek, amelyek segítségével megnövelhetik a gyerek képességét arra, hogy ők maguk fedezzenek fel kellemes következményeket (belülről jövő jó dolgokat) és a belső irányítás kifejezésében segítsék őket.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése