Együtt élni a hiperaktív gyermekkel -
A hiperaktivitás, azaz a túlzott mozgékonyság többnyire figyelemzavarral együtt jelentkezik. Nem rosszaság.
Hátterében elsősorban idegrendszeri éretlenség, működési zavar áll, amit környezeti, családi tényezők is befolyásolnak.
A szülő és a pedagógus egyaránt tanácstalan: mit tegyen a nehezen kezelhető gyermekkel, aki különben értelmes, segítőkész, jó humorú, de egyik pillanatról a másikra indulatos, dacos, támadó lesz, amivel alaposan próbára teszi a környezetében élők türelmét?
Ha úgy érezzük, hogy a probléma meghaladja erőinket, szükséges lehet szakemberhez fordulni. Hogy ezt tudatosan mérlegelhessük, érdemes megismerkedni a hiperaktivitás diagnózisának összetevőivel.
Bár a köznyelvben nagyonis elterjedt a hiperaktivitás cimkéje, a figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisa csak akkor állítható fel, ha egy féléves megfigyelés alatt kellő számú tünet együttesen jellemzi a gyermek viselkedését.
Így a figyelemzavar tünetei közül legalább hatnak, s a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül is legalább hatnak kell fennállnia hat hónapig ahhoz, hogy a figyelemzavar-hiperaktivitás valószínűsége megállapítható legyen.
Hiperaktív-e a gyermekem?
"Azok a szülők, akik visszagondolnak hiperaktívnak titulált gyermekük korai éveire, nagyon hasonló jelenségekről számolnak be."
Ugyanakkor lényeges leszögezni, hogy ezeknek a tüneteknek a kortársakhoz képest jelentős mértékűeknek kell lenniük, súlyos problémát, zavart kell, hogy okozzanak a gyermek mindennapi életében. Azon kívül legalább két helyzetben (iskolában, otthon, szabadidős tevékenységekben, stb.) meg kell jelenniük. Nézzük hát, mi az, amire érdemes figyelni!
A figyelemzavar tünetei:
-Nehezére esik a figyelmét megtartani játék- vagy feladathelyzetben egyaránt
-Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét
-Nem figyel megfelelően a részletekre, gondatlan hibákat vét
-Úgy tűnik, nem figyel oda, mikor hozzá szólnak
-Nem követi az utasításokat, elmarad a kötelességek teljesítése
-Nem fejezi be a feladatait
-Nehezen tudja megszervezni a tevékenységeit
-Gyakran elveszíti a holmijait, ruháit, felszerelését
-Többször elkerüli, nem szereti a tartós erőfeszítést igénylő helyzeteket
-Feledékeny a mindennapi tevékenységekben
A hiperaktivitás (túlzott mozgásigény) tünetei:
-Egyfolytában fészkelődik, matat a kezével, lábával.
-Nehezen tud egyhelyben megülni, felugrál a padból az iskolában, vagy olyan helyeken, ahol ülve maradást várnának el.
-Sokat rohangál, ugrál olyankor is, amikor nem helyénvaló.
-Nem tud önállóan, nyugodtan játszani.
-Állandó mozgásban van, mint akit felhúztak.
-Túl sokat beszél.
Az impulzivitás (szertelenség) tünetei:
-Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna.
-Nehézséget okoz neki a várakozás.
-Félbeszakít másokat például beszélgetés vagy játék közben.
Milyen segítségre számíthatok?
Ha felvetődik bennünk a hiperaktivitás gyanúja, érdemes a szakembert felkeresni, ahol megfelelő segítséget kap a gyermek (pszichiátertől, pszichológustól, gyógypedagógustól), s a szülők számára is eligazítással szolgálnak a további teendőket illetően. A hiperaktív gyermek segítésére különféle megoldási módok lehetségesek. A szakemberek sokszor alkalmaznak kognitív viselkedésterápiás eljárást, ahol a gyerekeknél a kívánt viselkedésformák elsajátítását, szokássá való rögzülését próbálják elérni, egyértemű elvárások közvetítésével és a viselkedésükre adott folyamatos visszajelzésekkel.
Együtt élni a hiper- aktív gyermekkel
"Valóban nem könnyű figyelemzavaros-hiperaktív gyermek szülőjének lenni."
Az új készségek megőrzése érdekében elengedhetetlenül szükséges a szülők bevonása a terápiás folyamatba.
Ők szülőtréningen vesznek részt, ahol gyakorlati, neveléstechnikai tanácsokat kapnak, hogy segíteni tudják gyermeküket, ezzel javítva a szülő-gyermek kapcsolatot. Van, amikor a gyermekkel foglalkozó szakember pár- illetve családterápiát javasol a szülőknek. Nagyon megerősítő lehet a szülőcsoporton való részvétel is, ahol az érintett szülők sorstársaikkal oszthatják meg tapasztalataikat. A szakemberek a pedagógusoknak is tartanak tájékoztatást, tréningeket, törekedve arra, hogy szülő s tanár közösen tudjon gondolkodni a megoldási lehetőségekről.
További módszerek
Több terápiás eljárás létezik még, amelyekkel jó eredményeket érnek el a tünetek enyhítésében, bár önmagában a kiváltó okot egyik sem szünteti meg
Bármilyen terápiás eljárásban vesz is részt a gyermek, a szülők együttműködése elengedhetetlen a változás eléréséhez.
Súlyosabb esetekben, ha például jelentős iskolai agresszió tapasztalható a gyereknél, vagy ha a tünetek felborítják a család életrendjét, a szakemberek gyógyszer szedését is javasolhatják.
A gyógyszeres kezelés a figyelmi problémákra hat, mérsékelheti az éles hangulatváltozásokat.
Ám mellette elengedhetetlen a terápiás munka, mert a gyógyszer csak megkönnyíti a gyermek megközelíthetőségét, de önmagában nem gyógyít, kiegészítő terápiákkal való együttes alkalmazása nagyobb eredményességet mutat.
SZELEKTIV-KISMAMA-INFO
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése