Kisgyermekkel a pszichológusnál
Mikor keressünk segítséget?
Amikor úgy érezzük, hogy gond van.
A gyereknek, még ha nincs is semmi baja, sokat árthat egy állandóan érte szorongó szülő. A szakember megállapíthatja, hogy a félelem megalapozott-e. Ha nincs baj, a szülő megnyugszik, ha van, akkor adott a lehetőség a rendellenesség kezelésére. Fontos azonban, hogy ne ültessük el utódunk fülében, hogy ő egy problémás gyerek, mert, ha eddig nem is volt az, a szülei "huhogása" hatására végül azzá válik. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők baráti körben, a kicsi jelenlétében, fennhangon tárgyalják meg a gyermek vélt vagy valós fogyatékosságait (Dadog a szerencsétlen! Látod, milyen ügyetlen? Még mindig bepisil! stb.). Ez a tapintatlanság rettenetesen kínos helyzetbe hozza a gyermeket, és csak fokozza a szorongását.
Kezdjük az egész családot érintő kérdéssel: az alvászavarral
Újszülött és csecsemőkorban a gyakori éjszakai ébredés nem jelent alvászavart, legfeljebb a szülőket készíti ki az éjszakázás. Az újszülöttnek, csecsemőnek természetes igénye van az anyával való testi kontaktusra, és a gyakori szopásra. Nagyjából fél éves korig, amíg a baba csak anyatejen él, el kell fogadnunk az éjszakai ébredéseket, és csak ezután leszoktatni az éjszakai ébredésekről, ha ez a családnak nagyon fontos.
Ha a mama bírja, ki is várhatja, amíg az éjszaka rendje helyreáll, másfél, két éves kor körül.
Más az eset a nagyobb gyerekeknél. Szinte biztos, hogy komoly lelki konfliktus áll a hátterében krónikus álmatlanság esetében: ha a gyerek órákon át nem tud elaludni, ha elalvás után hamarosan felébred, és ez az éjszaka folyamán többször megismétlődik. Ezt az állapotot legtöbbször stressz, a rossz teljesítménytől való szorongás, vagy büntetéstől való félelem váltja ki olyan gyerekeknél, akik nem tudják, vagy nem merik érzelmeiket kifejezni. A megoldás nem a gyermek magára hagyása, nem altatók adása, hanem kombinált pszichoterápia, és a gyerekkel szemben kialakított elvárások újragondolása mind a szülők, mind a pedagógusok részéről.
A másik jellegzetes éjszakai tünet a pavor nokturnusz, az éjszakai felriadás, ami sikoltással, csillapíthatatlan sírással jár együtt, és a szülő által gyakorlatilag befolyásolhatatlan. A gyerek láthatóan nincs magánál, de nem is alszik, hiszen tágra nyílt szemmel, ordítva ül az ágyában. Másnap reggel nem emlékszik semmire az egészből. A jelenség mögött nem mindig találnak pszichés problémát, gyakran gégészeti elváltozást (orrmandula megnagyobbodása) és genetikai hajlamot hoznak vele összefüggésben. A pavor azonban gyakoribb a depresszióra hajló, szorongó gyerekeknél, tehát érdemes pszichológushoz fordulni.
A népesség nagy része táplálkozási zavarral küzd.
Nem ritka, hogy ez a probléma már gyerekkorban megjelenik. Fontos azonban a komoly táplálkozási zavart elkülönítenünk attól, hogy a gyerek "rossz evő". Amíg valakinek a szervezete jól működik, nincs hiánybetegsége, addig nem baj, ha keveset eszik. Az orvosok tapasztalata szerint a sovány gyerekek általában kevésbé fogékonyak a betegségre, mint a ducik.
A rossz evés hátterében általában valamilyen nevelési hiba áll. A gyerekek ugyanis nagyon hamar rájönnek, hogy mivel érhetik el céljaikat a szülőknél, milyen viselkedésforma az, amivel kivívhatják a szülő figyelmét. Sok anyának nagyon fontos, hogy a gyermeke jól egyen, ezért akkor is tömi a kicsit, ha az valójában nem éhes. A gyerek rájön arra, hogy az evés az, amivel irányíthatja anyját, és hamarosan eléri, hogy minden az evés körül forogjon. A legjobb ezt az elején elcsípni, és nem törődni azzal, hogy a gyerek mennyit eszik a fölajánlott ételekből.
Egészséges gyerek még soha nem halt éhen terített asztal mellett.
Nagyobb probléma ennél az elhízás (vagy obezitás). A test gömbölyűségét bizonyos fokig öröklött tulajdonságok is meghatározzák, ehhez járul a táplálkozás zavara, és a helytelen életmód. A baj eredete, hogy a gyermek a táplálkozást nem éhsége csillapítására, hanem önvigasztalásként használja. A dolog akkor fajulhat el, ha családi probléma (válás stb.) vagy túlzott elvárások miatt a gyerek tartós stressznek van kitéve. A helyzetet itt az is nehezíti, hogy a kövér gyereket csúfolják osztálytársai, sőt, akár ki is közösíthetik. Ez tovább fokozza a szorongást, az ördögi kör bezárul.
Az elhízás ellentéte az anorexia nervóza. Ez esetben a kamasz (vagy fiatal felnőtt) az elhízástól való kóros félelem miatt megtagadja az evést. Ezáltal akár halálos veszedelembe is sodródhat. Az anorexia okát még vitatják. Erős a gyanú arra, hogy az evés megtagadásának hátterében az áll, hogy a kamasz lány nem akar nő lenni, nem fogadja el a felnőttséggel együtt járó feladatokat, de legjobban a párkapcsolat kialakításának kényszere elől menekül. (Az anorexiások 90%-a lány). Anorexia esetén nem sokat segít a rábeszélés, az erőszak, itt feltétlenül terápiára van szükség.
Viszonylag gyakori probléma az éjszakai bevizelés. Ha a gyerek öt éves kora után is rendszeresen bepisil éjszaka, feltétlenül szakemberhez kell fordulni. A bepisilésnek testi okai is lehetnek, de jelentős százalékban pszichés teher váltja ki. Sajnos itt is önmagát erősíti a folyamat: a bepisilés miatt keletkező szégyenérzet fokozza a gyerek szorongását, így elmélyíti a pszichés problémát.
A bekakilás (enkoprézis) valamivel ritkább jelenség, de jóval súlyosabb lelki zavarra utal. Egyes fajtái a szülő gyermek kapcsolat korai zavarára, más típusa erős aktuálisan jelentkező stresszre (ijedtében bekakil) utal. A bekakilás nagyon erős szégyenérzetet vált ki a gyerekből, így fokozódik az általa viselt pszichés teher. Az emésztőszervek betegségének kizárása után mielőbbi egyéni, vagy családterápiás kezeléssel lehet segíteni a gyermeken.
Sok gyereknél csecsemőkorból fennmarad az ujjszopás, az önringatás szokása. Ha ez a tevékenység csak a fáradt, vagy stresszel teli időszakokra korlátozódik, türelmesen megvárhatjuk, míg a gyerek magától kinövi.
Ugyanez vonatkozik a gyermekkori önkielégítésre, azzal a kiegészítéssel, hogy finoman rávezethetjük a gyereket: nem baj, ha csinálja, de másokat ezzel ne hozzon zavarba. Ha ezek a viselkedési formák eluralkodnak, az a gyermek kóros önmagába fordulását jelenti, vagyis nagyon mély szorongásra utal, tehát kezelendő.
Nem csak a buta gyerek kap egyest
Nagyon fontos még az iskolai kudarcok másik okáról: a részképesség-zavarokról beszélni. Egyes gyerekeknek (máig is vitatott okból) némely képességeik (olvasási, számolási képesség, mozgáskoordináció, figyelemösszpontosítás stb.) a szokottnál gyengébbek, vagy lassabban fejlődnek, míg más képességeik átlagosak, vagy jobbak az átlagnál.
A dolog egész jól kezelhető, ha ezekkel a gyerekekkel a speciális problémát kezelni tudó pedagógusok foglalkoznak, kis létszámú osztályokban, megfelelő pedagógiai módszerekkel. Sajnos, nagyon kevés ilyen osztály működik, pedig az ilyen különleges gyerekek többsége az első, kitűntetett figyelemmel kísért néhány év után felzárkózhatna a "normál", nagy létszámú osztályokba. Nem kellene az iskolába lépés pillanatától az osztályközösség perifériájára sodródva végig bukdácsolniuk az általános iskolai éveket.
A részképesség-zavarok felismerése nem könnyű, de a gyanú minden gyereknél felmerül, aki jó értelmi képessége ellenére nehezen birkózik meg egyes tantárgyakkal. A probléma kísérő tünete lehet agresszivitás, bohóckodás vagy visszahúzódás: a gyermek ezzel a viselkedéssel próbálja kompenzálni hiányosságait. A gyanú mindenképpen megér egy beszélgetést a szakemberrel, hiszen lehet, hogy speciális fejlesztő gyakorlatok sorával, vagy iskolaváltással megoldhatjuk azt a problémát, ami különben a gyermek egész életét megkeserítheti.
A fenti írásban nem érintettünk olyan kórképeket, mint a depresszió, a kényszerneurózis, a pánikbetegség. Ezek komoly pszichés rendellenességek. A beteg gyermek tünetei mindenképpen felhívják magukra a szülők figyelmét.
Általános jó tanács, amint már említettem: ha valami nem stimmel, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni
http://nevelesielsosegely.blog.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése