Lelki eredetü szervi megbetegedések serdülőkorban/pszichoszomatikus/
Nő a pszichoszomatikus panaszokkal orvoshoz forduló tinédzserek száma, ezért szükséges áttekinteni a kockázati tényezőkkel és a diagnosztizálással, valamint kezeléssel kapcsolatos új ismereteket – írják a Harvard Orvosi Iskola és a Bostoni Gyermekkórház szakemberei..
A gyerekgyógyásznál megjelenő páciensek 20–50 százaléka rendelkezik olyan panaszokkal, amelyeket a biológiai orvoslás nem tud megmagyarázni, de amelyek jelentős funkcionális és érzelmi terheket rónak e gyermekekre, valamint komoly megterhelést jelentenek az egészségügyi ellátórendszernek (hospitalizáció, konzultációk, szükségtelen vizsgálatok és terápiák). Mint Patricia Ibeziako és Simona Bujoreanu hangsúlyozza: ha a gyermekgyógyászok megtanulják, hogyan érdemes pácienseik pszichoszomatikus betegségeihez hozzáállni, nemcsak a páciensek, hanem az orvosok életminősége is nagyban javulni fog, ugyanis óriásit emelkedhet szakmai elégedettségük szintje.
A szülők fizikai panaszok esetén a gyermeküket nem pszichológushoz vagy pszichiáterhez viszik, így a szomatizáló gyermekek is a házi gyermekorvosnál, illetve a kórházak gyermekosztályain jelennek meg. A tanulmány szerzői leszögezik: nincs összefüggés a kimutatható testi betegség és a páciens által megélt szenvedés között; a bio-pszicho-szociális modell keretében értelmezhetők a leginkább a funkcionális tünetektől a szomatoform megbetegedésig ívelő spektrumba tartozó kórképek.
Gyermekeknél és serdülőknél a leggyakoribb testi tünetek a fájdalom, kimerültség és a gyomor-bélrendszeri problémák. A szomatizáció hátterében állhat genetikai predispozíció, és lehet tanult is (ha a gyermek közeli környezetében fizikai betegséggel rendelkező felnőtt él). A krónikus kimerültséget vírusfertőzés, pl. a mononucleosis infectiosa is kiválthatja, illetve erőteljes kockázati tényező a korai serdülőkor, fizikai, kognitív és szociális területet érintő változásai révén.
A szomatikus zavarokat létrehozó leggyakoribb környezeti faktor az iskolai stressz és a családi viszonyokban bekövetkező változás. Jelentős a kóroki szerepe a túlzott szülői teljesítményelvárásnak, illetve a túlgondoskodásnak, valamint a diszfunkcionális családi mintának, a fizikai, szexuális abúzusnak.
A szakértők azt ajánlják a gyermekorvosoknak, hogy minél előbb vonjanak be mentális egészségért felelős kollégákat a szomatizáció-gyanús páciensek kezelésébe, és ne várják meg a fizikai kivizsgálások negatív eredményeit. Így minimalizálható a stigma és a bizalmatlanság kialakulása, valamint maximalizálható a támogatás és a rehabilitáció.
Alapvető fontosságú annak a módja, ahogy a diagnózist közöljük. Ha csak a negatív testi leletekre koncentrálunk, a szülők gyakran azt hiszik, hogy téves a diagnózis, ehelyett abban kell segíteni őket, hogy javítani tudják a gyermek testi-lelki működését.
A kezelésben egyaránt szerepe van az egyéni, illetve a családi pszichoterápiának, és a gyermekgyógyászati utánkövetésnek. Ez utóbbi fenntartja a szülők bizalmát, azonban fontos a medikalizáció elkerülése.
Alapvető a gyerekgyógyász és az iskola közötti jó kommunikáció, szülessenek konkrét ajánlások azzal kapcsolatban, hogyan segítheti az iskolai személyzet a gyermek visszailleszkedését, hogyan kerülhető el az iskolatársak általi zaklatás vagy elidegenedés.
Megfelelő intervenciók alkalmazása révén a gyermekek legtöbb szomatiform megbetegedése jól gyógyul, azonban ha nem adekvát a kezelés, visszamaradhat pl. kontraktúra, atrófia, mozgási nehézség, illetve a kezeletlen esetek folytatják a szomatizációt felnőtt korukban is.
SZELEKTIV-KISMAMA-INFO
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése