HA APU ÉS ANYU MÁR NINCSENEK EGYÜTT

Ha apu és anyu már nincsenek együtt

Diákok,gyermekek véleménye szüleik válásáról

Véleményem a válásról

Tízéves vagyok. Szerintem nagyon rossz lehet azoknak a gyerekeknek, akiknek elválnak a szülei. Szerintem ez senkinek nem jó, mert így nem teljes a család. A gyereknek azért nem jó, mert valamelyik szülő hiányzik onnan. A gyerek nem tehet róla, hogy a szülei összevesztek. A felnőttnek se jó, mert lehet, hogy szeretné visszacsinálni, de a másik fél nem akarja. Szerintem nem kell rögtön elválni amiatt, ha egy kicsit összevesznek. Mert nem biztos, hogy a párjára haragszik az a felnőtt, lehet, hogy csak a munkahelyén volt rossz napja. Legyünk egy kicsit megértőbbek és ne veszekedjünk, inkább kedveskedjünk egymásnak! A család úgy jó, ha együtt van, különben csak egy fél család. Nekem nagyon jó, mert van apukám és anyukám is. Így teljes a család és nem csak fél, hanem igazi, egész Család, amiben élek. Apa és anya is szoktak veszekedni, de mindig kibékülnek, és én így vagyok boldog, ahogy most élünk.

A válások mindenben megzavarják a gyerekek életét. Megingatják a gyermek biztonságérzetét, aki veszteséget érez, mert a szülő kilép a mindennapi életéből. Konfliktus támad a szülőkhöz való lojalitás tekintetében is, zavarossá válik a viszony a közvetlen rokonokkal, és ez a kusza állapot a szülők újabb házassága esetén csak tovább fokozódik.
Lehet csapkodva, kulturáltan, s lehet titokban, egymást besározva válni. Akár így, akár úgy bomlik fel egy kapcsolat, a közös gyerek a legfőbb sérült

Magamba zárkóztam

A válás után magamba zárkóztam. Nem barátkozom nagyon, pedig a barátnőm szerint jól beilleszkedek társaságokba. A legjobb barátnőm Piroska. Ő tanító, és minden gondomat megosztom vele. Anya ezért haragszik is, sokszor a szememre veti, hogy Piroska többet tud rólam, és neki több mindent elmondok, mint neki.

Apukám a válás után megbánta, hogy elhagyott minket. Tavaly ősszel elköltözött az új családjától, mert rájött, hogy a felesége milyen piszkos dolgokat csinál. Nagyon örültem neki, mert most ő is megtapasztalja (a nő), hogy milyen, ha valakit otthagynak és egyedül kell nevelnie a családot. Apa most egy nagyon rendes családhoz költözött, és többet foglalkozik velünk. Ez jó. Igaz, elhagyott minket, de én még mindig jobban ragaszkodom hozzá, mint anyához. A lányok inkább apásak, és amíg világ a világ, ez így lesz. Többször kapunk tőle pénzt, és mindenben segít, ha tud.

A gyerek a kapocs

A válás egy szörnyű dolog, amely egy gyerek életét az egyik percről a másikra teljesen megváltoztatja. De még mindig jobb megoldás, mint az, hogy a gyerek állandóan vitatkozni, veszekedni látja a szüleit.

A válást a legtöbb gyerek nehezen éli meg. Sok esetben azt gondolják, hogy ők a hibásak abban, hogy szüleik már nem tudnak együtt élni. S ezért fontosnak tartom, hogy a szülők nagy vonalakban felvázolják a válásuk okát a gyermekeiknek.

Szerintem a válás - ha lehet így mondani - sok rossz közül a kisebbik rossz, tehát inkább éljenek külön, mint állandóan civakodjanak, s ezzel még inkább lelki problémákat okozzanak a gyerekeiknek. Ám én helytelennek találom azt, hogy a gyerekek látogatását (pl. az apuka esetében) napokhoz kötik.
Én azt tanácsolnám, hogy éljenek úgy, "mintha" továbbra is egy család lennének, csak külön lakásban.

Legyen külön magánéletük, de a gyerek továbbra is maradjon meg a kettőjük közötti kapocsnak. Tehát egy apuka - hiába váltak el - vigye el reggel a gyerekét iskolába, s ha tud, menjen érte, s így mindennap találkozhat vele, s a problémáiban is tud segíteni a gyerekének. Így nem egy "hétvégi szülő" lenne, hanem továbbra is apa (anya), akire mindig számíthat, mert tudja, hogy nem csak a hétvégén találkoznak, hanem amikor úgy érzi, szüksége van rá, akkor szakít rá a szülő időt, és a másik fél nem gördít akadályt e találkozások elé.

Így talán a gyerek személyisége sem sérül, nem viseli meg "nagyon" a válás. Hiszen tudja, hogy mindkét szülőre ugyanúgy számíthat, és továbbra is úgy szeretik, mint eddig. Fontos az is, hogy a gyerekben tudatosítsák, hogy nem ő az oka a válásnak.

A gyereket nem kérdezik

A válás szükséges dolog, ha két ember nem tud többé egymás mellett élni. A gyerek szempontjából is jobb szerintem, mert inkább éljen egy csonka, de boldog családban, mint egy teljes, de annál rosszabb légkörűben.
Mondjuk, ha a szülők áldozatot vállalnának azért, hogy a gyereküknek jó legyen, az is jobb lenne.

A gyereknek szüksége van mindkét szülőre. De a szülők a könnyebb megoldást választják. Inkább élnének nyitott házasságban, s így nem őrölnék egymást, sem mint veszekednének. Igaz, ez csak a kisgyermekkora igaz, 15-16 év felett már inkább megérti az ember, és jobban támogatja a válást.

De kisgyermekkorban és általános iskolában a gyerekeknek szükségük van mindkét szülőre. Én nem támogatom a válást, hisz mindenre lehet és van is megoldás.
Az ember akkor válik el, ha nem akar harcolni. Láttam olyan válást, ahol csak az egyik fél harcolt. Egy házassághoz is két ember kell. Ha csak az egyik fél akar valamit, abból nem lesz semmi.

A gyereket viszont sosem kérdezik meg. Elhitetik magukkal a szülők, hogy a gyerek érdeke, hogy elváljanak, pedig csak az ő önzőségük beszél. Nem mondom, van olyan eset is, amikor valóban el kell elválni, hiszen az egyik fél nemcsak a házastársával, hanem a gyerekkel is roszszul bánik.

A válás jó és rossz oldala

A válás nem egészséges dolog egy családban. Mindenki megérzi hatását. A gyerek, a szülők, a nagyszülők, az egész család, olykor a rokonság is. Nem mindegy, hogy hány éves a gyerek, mikor megtörténik.

Van jó, és van rossz oldala, a válási októl függ. Amennyiben a két fél közül (apa és anya) az egyik brutalitása és agressziója miatt történik a válás, akkor mondhatjuk, hogy ez a legjobb megoldás. Így az agresszív fél távol kerül a családtól, és a gyerek egészségesebb körülmények között nőhet fel. Ha a válás különböző nézeteltérések miatt van, vagy a szülők későn jönnek rá, hogy nem illenek össze, akkor nem kifejezetten jó hatással van a gyerekre.

A gyerek még fiatalon nem érti, miért kell apának vagy anyának elmennie. Amennyiben idősebb, és felfogja, örökre nyomot hagy benne

Előbb próbálják megoldani a problémát

A válást egyértelműen rossz dolognak tartom, de bizonyára vannak olyan esetek is, amikor nincsenek túl káros következményei. Azokban a családokban, ahol már gyerek illetve már gyerekek is vannak, ott természetesen meggondolatlan döntésnek tartom, mivel ez a gyerekekre nagyon rossz hatással lehet.

Magatartásbeli és lelki problémák is felmerülhetnek, főleg a kisgyerekeknél, de még a tinédzsereknél is. Ez persze nem érvényes, ha a szülők akkor válnak el, ha már gyermekeik felnőttek, mert akkor már ők is megértik. Ilyen esetben nem tartom olyan felelőtlen döntésnek. Bizonyos esetekben viszont lehet, hogy a válás helyesebb döntés, bár ezt külső szemlélőnek nehéz eldönteni.

Például, ha a szülők kapcsolata már nagyon elfajult - ami manapság sajnos igen gyakori dolog -, akkor helyes, ha felbontják a házasságukat.

A válások oka sokszor szerintem inkább az, hogy az emberek meggondolatlanul, elhamarkodottan házasodnak, és nem azzal kötnek házasságot, akivel kellene! Ezek a házasságok rövid időn belül válással végződnek! Ezzel pedig senkinek sem kéne "játszania", mert akkor már van egy harmadik személy is - a gyermek -, aki ezt egy tragédiaként éli meg.
Én azt tanácsolnám a szülőknek, hogy előbb talán próbálják megoldani a problémáikat, és ne egyből a válásra gondoljanak, mint az egyetlen lehetőségre. Ha pedig már tényleg úgy gondolják, hogy nincs más választásuk, akkor gondoljanak a gyerekeikre, és arra, hogy rájuk ez milyen rossz hatással lehet! Vagy próbálják meg veszekedés, civakodás nélkül megoldani és végigcsinálni a válást, hogy a gyerekek elhiggyék, hogy a szülők még kedvelik egymást, csak már nem élnek együtt, de ettől függetlenül barátok!

A kisgyermek sérülhet

A válás a család minden tagját meg tudja viselni. Általában viszont szükség van erre, mivel ha a család mégis együtt marad, csak több szenvedést okoznak egymásnak. Végül is a válás egy megoldás a családon belüli rendezhetetlen problémákra. Egyrészről tehát jó ez a szakítás. Másrészt viszont (ha az anyával marad a gyerek) egyedülálló anyaként nehéz felnevelni egy vagy több gyereket. A gyerekeket a kb. 6-12 éves korban történő válás nagyon megviseli, nehezen tudják feldolgozni magukban. Főleg a kisebbeknek nehéz megérteni, nekik miért nincsen egyszerre apukájuk-anyukájuk, mint a többieknek. Ez a későbbiekben jelenthet főleg gondot, mert a gyerek identitása sérülhet. Szerintem a válás nagyon rossz dolog, de sokszor ez az egyetlen megoldás. Az emberek változnak, sok rossz tulajdonságuk például csak a házasságkötés vagy a gyermek születése után jelenik meg. Tanácsot adni nagyon nehéz, de főleg a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani. Sok dolog felett viszont nem hunyhatunk szemet, pl. ha az apa részeges, veri a családját, elveszi a család pénzét.

Helytelen a párválasztás

A válások számos esetben a helytelen párválasztások eredményeképp bekövetkezett rossz házasságok következményei. Értem ezalatt a túl korai, gyakran a választott személy megismerése nélküli, akár egy-két éves ismeretség utáni házasságot. E mellé - sajnos - még egy nagyon fontos dolog is társul, ami talán a legfontosabb: az önismeret, illetve annak hiánya. Ebből kifolyólag szerintem egyenes út vezet a házasságok megromlásához, majd felbomlásához, növelve az úgynevezett az Elvált Szülők Gyerekeinek számát. A válások számának csökkentését szerintem, az említett dolgok orvoslásával lehetne elérni.
Ha válásra kerül sor, mindenképp azt tanácsolnám, hogy a gyermeket - hároméves kor fölött - feltétlenül tájékoztassák a körülötte folyó eseményekről, és ha bekövetkezett a szétválás, akkor a lehető legtöbb időt töltsék a gyerekkel a már elvált szülők. Ezzel talán csökkenthetik a gyermekre nehezedő káros hatások mértékét. Például mindketten felváltva járjanak érte tanítás után, s a válás ellenére a lehető legtöbb közös programot szervezzék együtt..

Ellenségeskedve

Nem elemzem a válás tényét, hiszen ha két ember, úgy érzi, hogy elszakadt egymástól, akkor mindkettejüknek jobb lesz, ha külön mennek. Ha gyermek van a családban, akkor teljesen másképp ítélem meg a helyzetet.

A szülőknek "nincs joguk" tönkretenni a gyermek életét azzal, hogy csak egy szülő mellett nevelkedjen fel.

.
A gyerekek minden korban másképp élik meg a válás tényét, úgy gondolom, hogy nincs olyan korosztály, aki könnyebben átvészelné. Persze idősebb fejjel könnyebb elfogadni, hogy a szülők nem értik meg egymást.
A véleményem összességében az, hogy ha két ember el akar válni, azok vagy nem ismerték eléggé egymást, amikor összeházasodtak, vagy már akkor sem volt minden rendben.

Ezért pártolom a házasság nélküli együttélést, és nem pártolom a gyors, mondjuk egyéves ismeretség utáni családalapítást. Erre csak akkor kerüljön sor, amikor már biztos vagyok abban, hogy le tudom élni az életem egy bizonyos ember mellett, és a gyermekem nem fog szenvedni a veszekedésektől, és attól, hogy elválnak a szülei.

Fölösleges a harc

Sokkal rosszabb a bizonytalan együttélés, az állandó veszekedés, a rossz családi környezet annál, mint hogy elváljanak, külön éljenek, nyugodt légkörben neveljék külön a gyereküket, és biztosítsanak számára mindent, amit lehet.

A gyerek attól még nem lesz hátrányos helyzetű, lelkileg sérült személyiség, mert vagy az anyukája vagy az apukája nem él velük. Az a szülő, aki akarva-akaratlanul elhagyta a családot, nyilván nem azért tette, mert tökéletes óvó-védő szülő volt - tisztelet a kivételnek -, így talán még jobb is annak a gyereknek, hogy nem látja a negatív példákat. Persze, ezekkel nem azt akarom mondani, hogy mindenki korlátlanul házasodjon és váljon. Rossz érzés hallani, hogy egy családban az összes gyerek más apukától, anyukától született. Talán elítélem az ilyesmit.
Könnyű mondani, de az lenne a leghelyesebb, hogy az emberek ne meggondolatlanul ugorjanak bele a párkapcsolatokba. Ismerjék meg a másik fél jó és rossz tulajdonságait, döntsék el, hogy tudnak-e azokkal együtt élni, s majd talán ezek után beszélhetünk házasságról.

SZELEKTIV-KISMAMA-INFO

R

#1 Dr.BauerBela

---