Oknyomozás hasfájás-ügyben
Mi okozza a valós
fájdalmat? - Ki a hibás? - Meddig lehetünk
nyugodtak? - Szervi eltérések - Invagináció - Volvulus
(gyomorv- agy bélcsavarodás) - Meckel-diverticulitis,
perforáció - Akut has - Ileus paraliticus
(bélelzáródás bénulás miatt) - Pyelonephritis
acuta (vese- és vesemedence-gyulladás) - Köldökkólika - Felső hasi
fájdalom - GOR
(gasztroözofageális reflux) - Májtályog - Pangásos máj - Epehólyag-gyulladás - Vakbélgyulladás - Colitis ulcerosa - Mérgezések - Porphiria acuta - Végezetül...
Gyermekeknél
a hasfájás szinte mindenfajta betegség velejárója lehet, beleértve a lázzal kísért bántalmakat, a
hasközeli, hastávoli szervek bajait, az anyagcserezavarokat, valamint a
hormonális elváltozásokat kísérő fájdalmakat. A visszatérő hasi fájdalmak
közel 90%-a azonban funkcionális eredetű, és gyakran nem észlelünk szervi
elváltozást az amúgy is igen nehezen lokalizálható hasi fájdalmak hátterében.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a jelentkező vészjelek sürgősen
megoldandó szervi eltérésekre is felhívhatják a gyermekgyógyász és a sebész
figyelmét.
Kommunikáció
hiányában a csecsemőkori hasfájások tisztázása nehéz feladatot ró a vizsgáló
orvosra. Hasfájás
akkor is fennállhat, ha semmiféle kóros eltérés nincs a háttérben. Felmerülhet
a kérdés, hogy ilyen esetben vajon mi okozza? Csak akkor végezhetünk korrekt
kivizsgálást, ha minden betegséget ismerünk, amely e fájdalmak hátterében
meglapulhat. Gyakran csupán akkor jelenthető ki a hasfájásról, hogy
funkcionális eredetű, ha kizártuk a szervi elváltozások lehetőségét, tehát
indirekt módszereket alkalmazunk.
A
szülő azt észleli, hogy megváltozik a gyermek sírásának jellege. A csecsemő akkor is sír, ha éhes,
ha szomjas, vagy ha a pelenkába ürített széklet és vizelet irritálja; sír, ha
melege van, ha fázik, vagy úgy érzi, hogy távol került a biztonságot jelentő
anyai, apai gondoskodástól. Ilyenkor a szülő könnyen orvosolhatja a problémát,
s a csecsemő általában megnyugszik.
Mi okozza a valós fájdalmat?
Általában
a zsigeri szervek falának feszülése vagy fokozott motilitása (mozgása) idézi
elő a fájdalmat. Az
előbbire a legjobb példa a túletetés. Szinte hihetetlen, de egy fiatal csecsemő
képes testsúlya 1/4-1/6 részének megfelelő táplálékmennyiséget elfogyasztani
nap mint nap. Elképzelhető, milyen hatalmas munka hárul a tápcsatornára, az
elfogyasztott táplálék továbbítására. Ha nem büfiztetjük meg a csecsemőt, aki
amúgy is hajlamos nagy mennyiségű levegőt nyelni az elfogyasztott táplálék
mellé, akkor a gyomor feszülése hasfájás és sírás, illetve nyugtalanság képében
mutatkozik meg. A gyomorfal feszülése csökken az eltávozott levegővel, és
ennek, illetve a táplálék továbbhaladásának megfelelően a fájdalom és
kellemetlen érzés megszűnik.
Sajnos
a legtöbb funkcionális hasfájást maga a szülő idézi elő a helytelen táplálási
szokásokkal,
az életkori sajátosságok ismeretének hiányában. Előfordul viszont az is, hogy
mindezek ismeretében és alkalmazásuk ellenére a gyermek „hasfájósnak”
minősíthető, de később „kinövi”.
Ki a hibás?
Igen
sok gyógyszer, fűszer és egyéb anyagok is kiválasztódnak az anyatejjel, amelyek
elfogyasztása kellemetlen érzést, puffadást, hasfájást, motilitási problémákat
okozhat a csecsemőnek.
-Tehát
az anyának is pontosan kell tudnia, hogy mit ehet és mit ihat, ha gyermekét
szoptatja. Mindig gondoljunk rá: nem biztos, hogy a „hiba" a gyermekben
van! Az alkohol és a dohányzás feltétlenül károsan befolyásolja a csecsemő
fejlődését, ezektől tehát a szoptatós anyáknak tartózkodniuk kell!
A
fokozott bélműködés hátterében leggyakrabban irritatív fűszeres ételek
fogyasztása, illetve a fertőzéses eredetű hasmenések állnak. Igen nagy
jelentőséggel bír a higiéniás rendszabályok betartása, a tápszerek, illetve
későbbiekben az ételek gondos elkészítése: legjobb, ha a fertőzéseket
megelőzzük. Fontos
a korrekt felvilágosítás, amelyben a védőnők és orvosok szerepe meghatározó.
A
fokozott bélműködés, a belek vitustánca kólikaszerű hasfájásban nyilvánul meg, ennek hátterében a bélfal
feszülése, húzódása áll. A panasz megszűnése a bélműködés normalizálódásától
várható.
-
Lázas, gyulladásos esetekben a beleket kísérő nyirokcsomók megnagyobbodása a bélfal vongálásával
(„meghúzásával”) fájdalmat vált ki, amikor a perisztaltikus hullám tovahalad.
Ezt a betegséget Limphodenitis mesenterialis névvel jelölik, és már csak azért is érdemes megjegyezni, mert a
jelentkező fájdalom kísértetiesen hasonlíthat a vakbélgyulladás fájdalmához.
Meddig lehetünk nyugodtak?
Nagyobb
baj feltehetően mindaddig nincs,
-amíg
a csecsemő súlyfejlődése kielégítő, hetente legalább 15 dkg-ot hízik (ez persze
lehet több is),
-nem
hányogat, maximum egyet-egyet bukik (ami normálisan is előfordulhat
büfizéskor),
-székletürítése
normális és rendszeres, és a széklet konzisztenciája is megfelelő.
Természetesen
minden csecsemő önálló individuum, független egyéniség, nem úgy „működik", mint egy
gép, és táplálkozási, súlyfejlődési szokásai eltérőek. A szopós csecsemők
ellenállóbbak, védettségi szintjük általában jobb, és táplálásuk is olcsóbb,
higiénikusabb – vétek nem élni a szoptatás lehetőségével! Ha anyai okokból
nincsen rá mód, mesterséges tápláláshoz kell folyamodni, de legyünk tisztában
vele, hogy ez sohasem olyan tökéletes, mint a szoptatás.
- A székrekedés és a has bal
oldalán tapintható székletcsomók is okozhatnak funkcionális hasfájást. A bélférgesség szintén hasfájással
járhat; gyermekközösségekben gyakori betegség.
Szervi eltérések
Újszülött
korban a gyomor- és a bélrendszer fejlődési rendellenességei fájdalommal
járhatnak, működési zavarokat okozhatnak. Szerencsére elég ritkák, de tisztázásuk nem
mindig egyszerű. Világrajövetele után néhány napig az újszülött sűrű, zöldes
„székletet” ürít, amelyet mekóniumnak nevezünk.
-Ennek
besűrűsödése, illetve nem kielégítő eltávozása bélelzáródást (ileust) okozhat.
A hasfájást sárgaság, hányás, táplálási képtelenség és egyéb tünetek kísérik,
konzervatív kezelése nem mindig sikeres.
- Ennél azonban sokkal
gyakrabban fordulnak elő a kizárt sérvek, amelyek többségükben műtéti megoldást igényelnek. Nemcsak
a bélkacs csúszhat ki a lágyékcsatornába, hanem a petefészkek is, főleg
koraszülött leánygyermekek esetében. Ritkábban záródnak ki a hasfali és köldöksérvek, de hasi panaszokat,
passzázszavart okozhatnak (akadályozzák a béltartalom továbbhaladását, az
ürítést).
Sajnos,
bár nem gyakran, de csecsemőkorban is előfordulhat vakbélgyulladás, és nem ritka a kísérő
perforáció és hashártyagyulladás sem. Néha csak kólikaszerű hasfájást észlelünk,
a tünetek kevésbé jellegzetesek. Az egyidejűleg fennálló hányinger, hányás,
székrekedés, hasmenés, láz, a laboreredmények jellegzetességei segíthetnek a
diagnózis felállításában.
A gyomor kimenetelének szűkülete
(pylorus stenosis) általában
súlycsökkenéssel vagy stagnálással, rossz étvággyal, gyakori hányással,
fájdalmas sírással jelentkezik. Megoldása műtéti.
Itt
érdemes megjegyezni, hogy a csecsemők nagyon érzékenyek a folyadékvesztésre.
Néha egy két hányást, illetve hasmenést követően egész anyagcseréjük,
folyadékháztartásuk felborul, a kiszáradás tüneteit mutatják. Száraz, bevont
nyelv, beesett, aláárkolt szem, a kutacs besüppedése, a bőr rugalmasságának
csökkenése, a vizelet mennyiségének kevesbedése vagy megszűnése, aluszékonyság,
keringési és légzési problémák jelentkeznek. Az anyagcsere felborulását jelzi az acetonos lehelet és a
vizeletben megjelenő aceton. Ez az anyag önmagában is hasfájást tart fenn.
- A kezeletlen vagy felborult cukorbetegség során hasonló hasfájást észlelhet
a beteg, ez a diabéteszes ketoacidózis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése